Akkora volt, mint egy autó: 3 méteres ezerlábú uralta a szárazföldet
2018 januárjában geológusok egy csoportja éppen Nagy-Britanniában utazott, amikor az észak-angliai Howick Beachen egyikük szokatlan fosszíliára lett figyelmes. Egy sziklafalról lezuhant homoktömb kettéhasadt, belsejéből pedig egy hatalmas ízeltlábú maradványai kerültek elő. A leletről később kiderült, hogy minden korábbi ismert példánynál nagyobb volt.
A fosszília az Arthropleura nevű, mára kihalt ízeltlábú nemhez tartozott, amelyet először 1854-ben írtak le. Európában és Észak-Amerikában több tucat hozzá köthető lelet került már elő, köztük lábnyomok, lábmaradványok és a hát páncéljának töredékei. A nagyobb testű példányok részleges fosszíliái azonban jóval ritkábbak. A Howick Beachen megtalált maradvány mindössze a harmadik ilyen lelet volt, ráadásul messze a legnagyobb ismert egyedhez tartozott.
A hiányos fosszília alapján az állat több mint 2,6 méter hosszú, mintegy 55 centiméter széles és körülbelül 50 kilogrammos lehetett. Ezzel az Arthropleura a valaha ismert legnagyobb szárazföldi gerinctelenek közé tartozik. Az is elképzelhető, hogy a megtalált maradvány valójában egy frissen levedlett külső váz része volt, így az állat még tovább növekedhetett.
A fosszília kora legalább ennyire fontos. Az Arthropleura mintegy 326 millió évvel ezelőtt, a karbon időszakban élt. Ezt a földtörténeti időszakot gyakran kapcsolják össze a hatalmas ízeltlábúakkal, méretüket pedig sokáig a légkör magas oxigéntartalmával magyarázták. A karbon későbbi szakaszában az oxigén aránya valóban 30-35 százalék körüli értékre emelkedett, ami egyes ízeltlábúaknál elősegíthette a nagyobb testméret kialakulását. Csakhogy a Howick Beach-i Arthropleura jóval korábban élt. Mintegy 326 millió éve a légkör oxigéntartalma körülbelül 23 százalék lehetett, vagyis csak kevéssel haladta meg a mai 21 százalékot.
A választ inkább az Arthropleura környezetében érdemes keresni. Abban az időben a szárazföldi gerincesek térhódítása még korai szakaszában járt. Kétéltűek ugyan már léteztek, ám a később nagy testű szárazföldi állatok számára rendelkezésre álló ökológiai szerepeket betöltő hüllők, madarak és emlősök még hiányoztak. Az Arthropleurának így kevés komoly vetélytársa és ragadozója lehetett, az ízeltlábúak pedig olyan ökológiai lehetőségeket használhattak ki, amelyeket később a gerincesek foglaltak el.
Ehhez bőséges táplálékra is szükség volt. Az Arthropleura étrendjét továbbra sem lehet biztosan rekonstruálni, bár 2024-ben két fiatal példány fosszíliái alapján már a fejét és szájszerveinek egy részét is sikerült részletesen megismerni. A legfrissebb vizsgálatok alapján valószínűbb, hogy a mai ikerszelvényesekhez hasonlóan lassú mozgású, korhadó szerves anyaggal táplálkozó állat lehetett, bár közvetlen bizonyíték híján étrendje továbbra sem ismert biztosan. Mérete alapján ugyanakkor azt sem zárják ki, hogy gerincteleneket, esetleg kisebb kétéltű gerinceseket is elfogyasztott.
Az Arthropleura nyomai nagyjából 290 millió évvel ezelőtt tűnnek el a fosszilis leletanyagból. Ekkorra a Pangea kialakulásával szárazabbá váltak az Egyenlítő környéki területek, miközben a perm időszakban a hüllők is egyre jelentősebb szerephez jutottak a szárazföldön. A megváltozó éghajlat és az új versenytársak megjelenése együtt vethetett véget annak a korszaknak, amikor egy ízeltlábú akár egy aligátor méretét is elérhette.
Olvasd el ezt is!