Nem pók, mérge sincs, a sivatagban mégis rettegnek tőle
Az iraki háború során rémisztő fényképek kezdtek terjedni egy szőrös, hatalmas állkapcsú sivatagi állatról. A katonák történetei szerint különös hangokat kiadva üldözte az embereket, elképesztő sebességgel futott, és még a tevéket is képes volt megölni. A legendák szinte teljes egészében hamisak, a tevepók valódi életmódja azonban így is bőven elég ahhoz, hogy kevesen akarjanak közelebbről megismerkedni vele.
A gyorsan terjedő képek többnyire megtévesztő perspektívából készültek. Az állatot közvetlenül a kamera elé tartották, ezért sokkal nagyobbnak látszott, mint amekkora valójában. A hatást tovább erősítették a túlzó történetek, amelyek rövid idő alatt rettegett sivatagi szörnyeteget csináltak belőle.
A neve alapján könnyű lenne termetes póknak nézni, a tevepók azonban a pókszabásúak egyik önálló rendjéhez tartozik. A Solifugae csoportnak több mint ezer faját ismerjük, tagjai főként forró, száraz területeken élnek. Hálót nem szőnek, mérget sem termelnek, zsákmányukat pedig hatalmas csáprágóikkal ejtik el. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában is előforduló Galeodes arabs fogazott csáprágói ollóként mozognak. Az állat ezekkel ragadja meg táplálékát, majd kisebb darabokra aprítja. Főként rovarokra, skorpiókra és más ízeltlábúakra vadászik, a nagyobb példányok pedig kisebb gyíkokat és sivatagi rágcsálókat is elkaphatnak.
Fontos kiemelni, hogy a tevepók nem épít csapdát, hanem rövid, gyors rohamokkal ered a zsákmány után. Többnyire éjszaka aktív, nappal üregekbe vagy árnyékos helyekre húzódik, hogy elkerülje a forróságot és csökkentse a vízveszteséget. És pontosan ez magyarázza a róla szóló egyik legismertebb történetet is. A katonák gyakran úgy érezték, hogy a tevepókok üldözik őket a sivatagban. Az állat valójában a mozgó árnyékukba próbált bejutni, hogy menedéket találjon a közvetlen napsütés elől. Amikor az ember futni kezdett, a tevepók vele együtt gyorsított, így kívülről valóban úgy tűnhetett, mintha a nyomába eredt volna.
A környezet érzékelésében látása mellett a testét borító érzékelőszőrök és hosszú tapogatólábak is fontos szerepet játszanak. Ezek segítségével érzékeli a rezgéseket, a légmozgást és a környezet változásait, miközben a sötétben kutat zsákmány után. Veszély esetén felemeli teste elülső részét, szétnyitja csáprágóit, egyes fajok pedig reszelős, sziszegésre emlékeztető hangot is keltenek. Ha sarokba szorítják, fájdalmas sérülést okozhat; emberre azonban nem vadászik, és mérget sem termel.
Olvasd el ezt is!