Wikimedia Commons
  ●  Tudomány

Vesszővel és bőrszíjjal fegyelmezték a diákokat az ókori Rómában

Az ókori Rómában egy rosszul teljesített feladat után könnyen verés várhatott a diákokra. Az iskolákban szigorú fegyelem uralkodott, a tanulás pedig főként ismétlésre, másolásra és memorizálásra épült. Mindez ráadásul csak a társadalom egy részét érintette, hiszen az oktatáshoz való hozzáférés nagyban függött a család anyagi helyzetétől.

Róma korai időszakában még nem működtek a későbbihez hasonló iskolák, a gyerekeket többnyire otthon tanították. Később, főként a köztársaság utolsó évszázadaiban és a császárkorban egyre elterjedtebbé váltak a fizetős tanítók és az iskolák. Ebben a görög oktatási hagyomány is fontos szerepet játszott, amelyből a rómaiak számos elemet átvettek.

Az iskola azonban nem volt ingyenes, a tanító díját a szülők fizették. Emiatt a szegényebb családok gyermekei számára az oktatás jóval korlátozottabban volt elérhető, és sokan csak az írás és az olvasás alapjait sajátították el, ha erre egyáltalán lehetőségük volt. A szervezett oktatásban főként fiúk vettek részt, míg a tehetősebb családok lányait gyakran otthon tanították. Az iskolák gyakran nem külön épületben működtek. A tanítás egy üzlethelyiség leválasztott részében vagy más egyszerű helyen is folyhatott, ahol különböző korú gyerekeket ugyanaz a tanító oktatott.

Illusztráció
Fotó: Wikimedia Commons
Hogyan zajlott a tanítás?

A fiatalabb tanulók körülbelül hétéves koruktól olvasást, írást és alapvető számtant tanultak. Mivel az íráshoz használt anyagok drágák voltak, először viasszal bevont táblákon gyakoroltak. A betűket egy hegyes íróvesszővel karcolták a viaszba, amit később elsimíthattak és újra felhasználhattak. A könyvek sem álltak minden diáknak rendelkezésére. A tanító ezért gyakran diktált vagy leírt egy részletet, amelyet a gyerekek lemásoltak és megtanultak. A költészet fontos része volt az oktatásnak, a tanulóknak hosszabb szövegeket is kívülről kellett tudniuk.

Akik tizenkét éves koruk után is folytatták tanulmányaikat, irodalommal, görög nyelvvel és szónoklattal is foglalkozhattak. A leggazdagabb családok fiai később retorikát tanultak, ami fontos volt azoknak, akik politikai vagy jogi pályára készültek.
A verés is része volt a fegyelmezésnek

A római oktatásban a testi fenyítés elfogadott fegyelmezési eszköznek számított. A tanítók hibák, figyelmetlenség vagy engedetlenség miatt is megüthették a tanulókat. A korabeli felfogás szerint a büntetéstől való félelem arra ösztönözte a gyerekeket, hogy pontosabban teljesítsék a feladataikat. A tanítók a súlyosabb büntetésekhez vesszőt vagy bőrszíjat is használhattak. A testi fenyítés annyira hozzátartozott az iskolai fegyelmezéshez, hogy az ókori forrásokban is gyakran említik.

 A tanítás jellemzően korán kezdődött, és a nap jelentős részét igénybe vehette. Télen a diákok sokszor már napkelte előtt elindultak, ezért lámpást is vittek magukkal. A mai értelemben vett hétvége nem létezett, ugyanakkor vallási ünnepeken, piaci napokon és más jeles alkalmakkor az iskola szünetelt.

Ha gyerekként bántalmazás ér, vagy veszélyben érzed magad, ingyenesen és anonim módon hívhatod a Kék Vonal 116 111-es Lelkisegély-vonalát. Bántalmazott vagy eltűnt gyermek ügyében a 116 000-s segélyvonal is elérhető. Közvetlen veszély esetén hívd a 112-t.

Nyitókép: Tanár három diákkal egy Kr. u. 2. századi római reliefen. A felvételen a moszkvai Puskin Múzeumban őrzött másolat látható. / Wikimedia Commons

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!