növény öntözés

Folyamatosan megölöd az összes növényedet? Lehet, te is elköveted ezt a hibát

Egy növényt nem csak gondatlanságból lehet megölni: szeretetből is nagyon könnyen véget vethetünk szeretett szobanövényünk kalandjainak. Még a legstrapabíróbb kígyónövénnyel is könnyen végezhetünk. Ennek pedig nincs köze a túl sok napfényhez, a túl kevés légáramláshoz vagy a hőmérséklet-ingadozáshoz – elég csak szimplán túlöntözni őket.

A túlzott figyelem helyett sokszor csak elég, ha egyszerűen békén hagyjuk a növényeinket.

Ezzel kapcsolatban kérdezett meg a food52 újságírója egy növényszakértőt, Lindsay Pangbornt, aki adott pár tippet az ideális növényneveléshez.

Mint kiderült, a túlöntözés gyakran nagyobb problémát jelent, mint az alulöntözés. A szobanövények esetében a túlöntözés az egyik leggyakoribb oka a növények pusztulásának. Nem véletlen, hogy ott vannak azok a vízelvezető lyukak a cserepek alján, ami a legjobb emlékeztető a kezdő növénytulajdonosoknak.

Az öntözés művészetének elsajátítása nehéz lehet, mivel nagyban függ az egyéni környezettől: az olyan tényezők, mint a fényerősség, a páratartalom, a hőmérséklet, a légáramlás és még sok más tényező befolyásolja, hogy egy növény mennyire gyorsan (vagy lassan) használja fel a vizet.

Ha a növényeket túlöntözik, a talajuk telítődhet, és a gyökereik nem jutnak oxigénhez. Idővel a gyökerek egyszerűen nem tudnak működni. Ez a probléma először a lógó levelű növényekben mutatkozik meg, amelyek nem élénkülnek fel az öntözés után. A túlöntözés előrehaladottabb stádiumában a levelek gyakran sárgulni kezdenek és lehullanak a növényről – Pangborn mondja.

Különösen hajlamosak a túlöntözésre a szalonpálmák, a pozsgafák, a szukkulensek és a szobai szanszeviériák.

Vannak olyan növények is, amelyeket nem zavar a túlöntözés: a szobanövények világában egy gyakori növénytípus, amely tolerálja a sok vizet, a húsevő fajta. De a kancsóvirág is jó példa erre.

Hogyan ne öntözzük túl őket? 

Az egyik mód, hogy gondoskodunk arról, hogy a növény edényének alján legyen egy vízelvezető nyílás, hogy a felesleges víz el tudjon folyni. Gyakran ezeknek a cserepeknek van egy hozzáillő csészealja, amely felfogja a felesleges vizet, és védi a bútorokat. A vízelvezető lyukak nélküli cserépben lévő növénynél nagyobb az esélye a gyökérrothadásnak és a túlöntözés okozta általános károsodásnak/pusztulásnak.

Emellett a növény jelzi, ha vízre van szüksége.

A hőmérséklet, a páratartalom és a fényviszonyok változása miatt minden növény és annak környezete más és más.

Ugyanaz a növénytípus más-más helyen teljesen eltérő gyakorisággal igényelhet öntözést. Például a közvetlen napsütésben és meleg hőmérsékleten lévő Sansevieria (Anyósnyelv) növényeket hetente lehet öntözni, míg a kevés fényt kapó és/vagy hűvös helyen lévő Sansevieria növényeket csak 4-6 hetente egyszer érdemes öntözni. Emiatt soha nem javallott az ütemezett öntözést: inkább értékeljük a növényt és a talajt, hogy tudjuk, mikor kell öntözni. Erre a legjobb módszer az érintési teszt.

Nyomjuk az ujjunkat a talajba, amíg a talaj szintje a középső ujjpercénél van. Ha a talaj nedves, ne öntözzük meg, majd néhány nap múlva ellenőrizzük újra.Ha száraznak érezzük a talajt, öntözzük, amíg a víz szabadon ki nem folyik a cserép vízelvezető nyílásain. Ezután távolítsuk el a felesleges vizet, és helyezzük vissza a cserepet egy üres csészealjra.


A figyelmetekbe ajánljuk