Hulton Archive/Getty Images
  ●  Tudomány

Rezsicsökkentés 1960-ban: klímakupolával spóroltak volna New Yorkban

Az 1960-as évek elején Richard Buckminster Fuller merész megoldással állt elő New York egyik makacs problémájára. Elképzelése első hallásra inkább illett volna egy sci-fi regénybe, a tervező azonban részletes számításokkal próbálta bizonyítani, hogy valóban működhet. Ha megvalósult volna, Manhattan egy része ma egészen másképp nézne ki.

1960 körül Richard Buckminster Fuller amerikai tervező és feltaláló régi munkatársával, Shoji Sadao építésszel dolgozta ki a Dome Over Manhattan néven ismertté vált elképzelést. A kupola Manhattan 22. és 62. utcája közötti területet fedte volna le, miközben egyik oldalán a Hudson folyó, a másikon az East River tengerszoros határolta volna. Átmérője mintegy két mérföld, vagyis 3,2 kilométer lett volna.

Az elképzelés mögött nagyon is hétköznapi városi problémák álltak. New Yorkban télen jelentős energiát emésztett fel az épületek fűtése és a havazás utáni takarítás, miközben a forgalom és a fűtés a levegő minőségét is rontotta. Fuller régóta azt kutatta, hogyan lehetne nagyobb tereket kevesebb anyag és energia felhasználásával fenntartani, ezért felvetette, hogy az egyes házak helyett egy egész városrészt kellene védeni a külső időjárástól. A kupola tulajdonképpen egy hatalmas, szabályozható környezetet teremtett volna Manhattan fölött.

Számításai szerint a kupola felülete mindössze az alatta álló épületek teljes külső felületének 1/85-ét tette volna ki. Úgy vélte, ez drasztikusan csökkentené a téli hőveszteséget és a nyári hűtéshez szükséges energiát.
Rezsicsökkentés 1960-ban: klímakupolával spóroltak volna New Yorkban
Fuller a New York-i kupolához hasonló elképzelést mutatott be 1971-ben East St. Louisban
Fotó: Bettmann/Getty Images
Saját időjárást kapott volna Manhattan

A kupola alatt nem esett volna sem hó, sem eső, és a szél sem érte volna közvetlenül az épületeket. Fuller szerint emiatt a házakat könnyebb és olcsóbb szerkezetekből lehetett volna felhúzni, hiszen nem kellett volna ugyanúgy ellenállniuk az időjárásnak. A hatalmas belső tér hőmérsékletét központilag szabályozták volna, miközben a külső levegő szennyező anyagainak egy részét is távol tarthatták volna, írja az Open Culture.

A hó eltűnése önmagában komoly megtakarítást jelentett volna. Fuller úgy számolt, hogy a fűtésen, hűtésen és hóeltakarításon megspórolt pénz tíz év alatt fedezhetné a kupola megépítésének költségét.

Az elképzelés futurisztikusnak tűnt, de Fuller geodéziai kupolái ekkor már létező technológiára épültek. Az ilyen szerkezetek kis tömeg mellett nagy területet képesek lefedni, és nincs szükségük sűrű belső tartóoszlopokra. A feltaláló később több látványos kupolát is tervezett, Shoji Sadaóval közös legismertebb munkáik közé pedig az 1967-es montreali világkiállítás amerikai pavilonja került.

Rezsicsökkentés 1960-ban: klímakupolával spóroltak volna New Yorkban
Fuller a geodéziai kupola előtt 1960 körül.
Fotó: Hulton Archive/Getty Images
Miért nem valósult meg a terv?

Fuller maga sem gondolta, hogy Manhattan lefedése egyszerűen megvalósítható lenne. A rengeteg ingatlantulajdonos, a telkekhez kapcsolódó jogok és a hatalmas szerkezet elhelyezése olyan jogi és várostervezési problémákat vetett volna fel, amelyek könnyen ellehetetlenítették a beruházást. Úgy vélte, hasonló kupoláknak először olyan területeken lehetne valódi létjogosultságuk, ahol az extrém időjárás miatt az energiafelhasználás komoly problémát jelent.

Nyitókép: New York kupola terv, illusztráció / Hulton Archive/Getty Images

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!