Őskori romantika: miképp találtak egymásra a neandervölgyiek és az emberek?

Őskori romantika: miképp találtak egymásra a neandervölgyiek és az emberek?

Annak ellenére, hogy a neandervölgyiek körülbelül 40 ezet évvel ezelőtt kihaltak, a legtöbb modern ember DNS-ében tovább élnek. Ezeknek a géneknek a fennmaradása azt jelzi, hogy távoli őseink romantikus kapcsolatba kerültek velük. Új kutatások pedig pontosan feltárták, hogyan is zajlottak ezek a fajok közötti romantikus idők.


Becslések szerint a ma élő nem afrikai emberek genomjának 1-4 százaléka származik a neandervölgyiektől. Ezek a gének hozzájárultak megjelenésünk és viselkedésünk kialakulásához, bár eddig a kutatóknak nehézséget okozott a genetikai anyagcserét eredményező találkozások rekonstruálása – kezdi az IFLScience.

Ez is érdekelhet: Alacsony a fájdalomküszöböd? Lehet, neandervölgyi DNS van a szervezetedben

A történet összerakásához a tanulmány szerzői 59 ősi Homo sapiens egyed genomját elemezték, amelyek mindegyike 45 ezer és 2200 év közötti korú volt. Közülük 33-an több mint 10 ezer évvel ezelőtt éltek, közülük a szibériai Ust'-Ishim nevű híres embere volt a legidősebb.

Ezeket az őskori genomokat ezután összehasonlították a világ 275 mai emberének genomjával. A kutatók számítógépes szoftver segítségével nyomon tudták követni a neandervölgyi génjeinek evolúcióját az évezredek során, és pontosan ki tudták számolni, hogy hány generációra volt szükség ahhoz, hogy a neandervölgyiek génjei eltérjenek egymástól.

Az ősök kovarianciájának mérésével mind a 16 ősi egyed esetében, amelyek 40 ezer és 20 ezer évvel ezelőtt éltek, arra következtetünk, hogy a neandervölgyi génáramlás 321 és 950 generációval azelőtt történt, hogy ezek az egyedek éltek. Pontosabban azt találták, hogy a neandervölgyi DNS beáramlása a modern emberi génállományba 6832 év alatt történt, az introgresszió átlagos időpontja pedig 47 124 évvel ezelőtt volt

– írják a tanulmány szerzői.

Más szóval, a Homo sapiens és a neandervölgyiek szerelmi kapcsolata körülbelül 47 000 évvel ezelőtt kezdődött, és csaknem hét évezredig tartott.

Ennek az őskori romantikának a teljes hatását még mindig próbálják feltárni a kutatók, bár az egyértelmű, hogy a neandervölgyi ősök nem minden genomunkban találhatók meg. Egyes régiók teljesen mentesek a neandervölgyi DNS-től, míg mások szokatlanul magas arányban tartalmaznak neandervölgyi változatokat.

Ez arra utal, hogy az ősi rokonainktól átvett genetikai anyag nagy része valószínűleg káros volt, és ezért a természetes szelekciónak köszönhetően eltűnt. Bizonyos gének azonban túlélési előnyöket biztosíthattak, és generációkon át öröklődtek.

Olvasd el ezt is! Egy csoport neandervölgyi ember maradványaira bukkantak rá Olaszországban

Az úgynevezett „adaptív introgresszió jelöltjeit” vizsgálva a kutatók 347 olyan neandervölgyi génre bukkantak, amelyek mind az ősi, mind a mai populációkban jól megőrződtek, „ami arra utal, hogy e gének közül sok azonnal előnyös volt a modern ember számára.

A kutatók szerint ezek a hasznos neandervölgyi gének nagyrészt a genom olyan régióiban találhatók, amelyek a bőr pigmentációjával, az anyagcserével és az immunitással kapcsolatosak.

A vizsgálatok arra is utaltak, hogy csak a neandervölgyi férfi és a Homo sapiens nő között volt szexuális kapcsolat, a biztos képhez azonban a genomok további szekvenálására lesz szükség.


A figyelmetekbe ajánljuk