Csak a Tejútrendszerben több milliárd potenciálisan lakott bolygó van.
Ha minden a tervek szerint alakul, a NASA a 2030-as évektől kezdve elindít egy szuper-Hubble zászlóshajó-missziót, amely azonosítja és meghatározza az első lakott világ tulajdonságait a saját Naprendszerünkön kívül. Bár megvalósításához merész tervezésre és jelentős (de nem bankrabló) befektetésre van szükség, ez az új teleszkóp lesz a legelső, amely rendkívüli képességekkel rendelkezik majd:
- bármely csillagot megnézhet egy bizonyos számú fényéven belül,
- kizárja a szülőcsillag fényét,
- megtalálja és jellemezze a Föld méretű bolygókat a csillag úgynevezett lakhatósági zónájában,
- és meghatározni, hogy az adott bolygón az élet átalakította-e a légkör tartalmát.
Ha az élet nem ritka az Univerzumban, akkor ez a teleszkóp legalább egy lakott világot fog találni a Naprendszerünkön kívül. Íme a hihetetlen tudomány, hogy hogyan. Amit ma tudunk, bár elég lenyűgöző, közel sem elég ahhoz, hogy választ tudjunk adni arra a kérdésre, hogy van-e élet egy exobolygón vagy sem. Bár nagyon jók lettünk abban, hogy a saját csillagainkon kívül más csillagok körül is találjunk bolygókat, komoly korlátaink vannak mind abban, amit találunk, mind abban, amit mérni tudunk.
Az exobolygók megtalálására két fő módszerünk van:
- a tranzit módszer, amikor egy keringő bolygó periodikusan elhalad a szülőcsillaga előtt, és ilyenkor fényének egy részét elzárja,
- és a radiális sebesség/csillagmozgás módszer, amikor egy keringő bolygó gravitációsan rángatja a szülőcsillagot, ami miatt a csillag a látóirányunk mentén periodikusan ide-oda mozog, és így megismerhető a bolygó tömege (a bizonytalan dőlésszögig) és keringési ideje.
Sajnos az átvonulási módszer csak olyan bolygókat képes felfedni, ahol az együttállás szerencsésen tökéletes, ahol az átvonulás elég gyors és gyakori, és ahol a bolygók elég nagyok a szülőcsillagukhoz képest ahhoz, hogy fényük jelentős részét eltakarják. Ha a Keplerrel, a TESS-szel vagy bármely más, legjobb bolygókereső obszervatóriumunkkal egy Naphoz hasonló csillagot vizsgálnánk, mindegyik képtelen lenne Föld méretű, Földhöz hasonló pályán keringő bolygót találni a csillag bolygórendszerében.
Ha mégis van egy átvonuló bolygó, akkor legalább a légköri tartalmát meg tudjuk mérni. Minden egyes tranzit során a csillagfény egy parányi része átszűrődik a bolygó légkörén, és a bolygó abszorpciós spektrumának mérésével a bolygó légkörének jelenlétét és összetételét lehet felfedni, a jelenlévő molekulák sűrűségétől függően.
Ez óriási jelentőségű, mert az egyetlen biztos módszerünk arra, hogy megmondjuk, hogy egy bolygó lakott-e vagy sem - nem csak potenciálisan lakható -, az, hogy megmérjük a bolygóról érkező fényt, és meghatározzuk, milyen kémiai folyamatok zajlottak le az adott világon. Ha van bizonyíték széleskörű, mindenütt jelenlévő, hosszú távú biológiai tevékenységre, akkor a bolygó fényének elemzése az egész bolygóra kiterjedő elemzéssel felfedheti azt.
(Forrás: BigThink)
