A NASA felfedte a területeket, amelyeket az asztronautáknak fel kell fedezniük a Holdon.
Ha minden jól megy, néhány rövid év múlva az emberek több mint fél évszázad után először térhetnek vissza a Holdra. Miközben a NASA arra készül, hogy 2024 decemberére embercsapatokat küldjön a Hold déli pólusára, az egyik nagy kérdés az, hogy pontosan hol fognak leszállni ezek az űrhajósok? Most már van egy jobb elképzelésünk, mivel a NASA nyilvánosságra hozta az Artemis III 13 lehetséges leszállóhelyét; a küldetést, amely végül elviszi az értékes emberi szállítmányt.
A 13 lehetséges leszállóhely mindegyike 6 szélességi fokon belül van a Hold déli pólusától, amely a jövőbeli felfedezések egyik jelentős célpontja. Ez a Holdnak egy olyan régiója, ahová még senki sem szállt le, és lényegesen nagyobb technikai kihívást jelent, mint az Egyenlítő felé irányuló leszállások. Ezért az Artemis küldetés két, személyzet nélküli szakaszának - Artemis I és Artemis II - sikeresnek kell lennie ahhoz, hogy az emberek biztonságosan elindulhassanak.
A Hold déli pólusa azonban megéri a kihívást. Az ebben a régióban lévő kráterek állandó árnyékban fekszenek, és olyan hidegcsapdákat képeznek, amelyek alig haladják meg a -163 Celsius-fokot. A remények szerint a sötétségben akár több méter vastag vízjégfoltok rejtőzhetnek, amelyek a jövőbeli küldetések számára értékes erőforrást jelentenek tanulmányozásra és hasznosításra.
A fenti térképen látható 13 leszállóhely mindegyike nagyjából 15 kilométer négyzetméteres, és mindegyik 200 méter átmérőjű lehetséges területet rejt. A potenciális leszállási zónák mindegyike egy kráter pereméhez vagy gerincéhez közel (vagy akár azon is) található - egy állandóan árnyékban lévő terület holdjárási távolságán belül, hogy az űrhajósok számára biztosítsák az olyan helyek elérhetőségét, amelyek vizet tartalmazhatnak.
A leszállóhelyek mindegyike biztosítja a napfényhez való hozzáférést is arra a hat és fél földi napra, amíg az űrhajósok a Holdon tartózkodnak. Ez létfontosságú a napenergia folyamatos biztosítása és a minimális hőmérséklet-ingadozás szempontjából. A jelenleg célba vett kráterek a Faustini, a Shackleton, a de Gerlache, az Amundsen, a Nobile, a Haworth, a Malapert és a Leibnitz. A leszállási régiók és az azokon belüli helyszínek további szűkítése az indítási időpontoktól függ.
Ezek az időpontok határozzák meg a repülési pályákat és a környezeti feltételeket, amelyek egyes régiókat kedvezőbbé tesznek, mint másokat. Eközben az Artemis I augusztus 29-én készül az indításra, hogy megkerülje a Holdat és visszatérjen. Ez a küldetés személyzet nélkül zajlik, de a fedélzeten tesztbábuk vannak, hogy adatokat gyűjtsenek arról, milyen fizikai hatások érhetik a leendő űrhajósokat az epikus utazás során.
(Forrás: ScienceAlert)
