Az Ocean Networks Canada (ONC) által a Kanada partjainál lévő óceánok megfigyeléséhez használt mágneses iránytűk nagy és jelentős torzulást regisztráltak a Föld mágneses mezejében, a Napból kilökött részecskék hatalmas beáramlása miatt.
Ez egy egészen elképesztő mérőszám arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen erősek voltak a viharok, de ezek az adatok más okokból is értékesek. Először is, most már tudni fogjuk, hogy mivel állunk szemben, amikor a jövőbeni napviharok során hasonló zavarokat regisztrálnak. Másodszor, az adatok segíthetnek a tudósoknak megérteni, hogy pontosan hogyan hat a Földre, ha egy ilyen vihar felénk tart – írja a Science Alert.
Ez is érdekelhet: 30 percünk lenne, mielőtt egy gyilkos napvihar elpusztítaná a Földet
A következő két év lesz a 11 éves napciklus csúcspontja. Egy évtizednyi viszonylagos inaktivitás után a mostani hétvégéhez hasonló sarki fényes események valószínűleg gyakoribbá válnak a következő néhány évben, bár a naptevékenység változékonysága lehetetlenné teszi az ilyen események pontos előrejelzését
– nyilatkozta Justin Albert fizikus.
Az ONC hálózata egy nagyon hasznos kiegészítést nyújthat a naptevékenységnek a Föld földi mágnesességre gyakorolt hatásaira.
Amikor ez a koronakidobódás a Földre érkezik, a részecskék a mágneses mezőnkbe csapódnak, ahol nagy számban összefonódnak és felgyorsulnak, amíg ki nem kerülnek a légkörünkbe. Ott más részecskékkel való kölcsönhatásuk okozza az izzó sarki fényt.
De nem ez az egyetlen hatás a Földön. Ezek a kölcsönhatások elektromos áramokat generálnak, amelyek olyan túlfeszültségeket okozhatnak, amelyek megzavarják az elektromos hálózat ingadozásait és megszakításait. Navigációs, kommunikációs és rádiós áramkimaradásokat okozhatnak. A földközeli űrben lévő dolgok, például a repülőgépek és a műholdak is érintettek.
Olvasd el ezt is! A vártnál erősebbek és kiszámíthatatlanabbak a Nap jelenlegi ciklusának viharai
A Nap mostanában különösen aktív volt, mivel a napmaximum, a 11 éves aktivitási ciklus csúcspontja felé halad, és Alex Slonimer, az ONC adatspecialistája először márciusban vett észre valami furcsát az iránytűadatokban, amikor néhány geomágneses vihar tombolt.
Utánanéztem, hogy esetleg földrengés lehetett-e, de nem tűnt valószínűnek, mert az adatok túl sokáig voltak változásban, és egyidejűleg, különböző helyeken. Aztán utánanéztem, hogy nem egy napkitörés volt-e, mivel a Nap mostanában igencsak aktív volt
– tette hozzá Slonimer.
Ez úgy tűnt, hogy nyomon követhető, ezért úgy döntöttek, hogy szemmel tartják a dolgokat. És amikor május 10-e körül erőteljes naptevékenység alakult ki, az adatok ismét megzavarodtak.
A legerősebb hatás 25 méterrel a tengerszint alatt, a Vancouver-sziget partjainál, a Folger-hágóban lévő iránytűre volt jellemző. Ott a tű +30 és -30 fokig ferdült el.
Ez pedig egy remek új lehetőség annak megértéséhez, hogy a napkitörések hogyan hatnak a bolygónkra.
