Az űridőjárás-megfigyelők szombat (aug. 27.) és hétfő (aug. 29.) között egy sor erős napkitörést figyeltek meg, amelyek közül a legerősebb M8-as osztályú volt hétfőn – írja a Space.com a SpaceWeather.com alapján.
Az M-osztályú kitörések jellemzően „mérsékeltnek" minősülnek, de a NASA szerint „rövid ideig tartó rádiókimaradásokat okozhatnak a pólusokon és kisebb sugárzási viharokat, amelyek veszélyeztethetik az űrhajósokat is".
A tudósok a napkitöréseket öt betűs kategóriába sorolják (A, B, C, M és X), amelyek közül az M a negyedik legerősebb. Az egyes kategóriákon belül a magasabb számok nagyobb kitöréseket jelentenek.
Hétfő előtt is magas naptevékenységet figyeltek meg: szombaton a Nap egy M4-es osztályú kitörést lövellt ki az AR3088 nevű napfoltból.
Vasárnap (aug. 28-án) ugyanez a napfolt egy M6-os besorolású kitörést szabadított el, ami Észak-Amerika nagy részén rádiókimaradásokat okozhat a szakértők szerint.
A szombati kitörésre válaszul a Nemzeti Óceán‑ és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) űridőjárás-előrejelző központja kisebb geomágneses viharra vonatkozó figyelmeztetést adott ki, ami – minimálisan – hatással lehet a műholdak működésére, az elektromos hálózatokra és az állatok vándorlási szokásaira is.
Az északi féltekén viszont ragyogó sarki fényben gyönyörködhettek a megfigyelők, köszönhetően a kitörésből eredő koronális tömegkilövellésnek (CME), amely kölcsönhatásba lépett a Föld légkörével. A sarki fény egészen Skóciáig terjedt, de Kanada déli részein is látható volt az égboltfigyelők szerint.
A napkitörésekből eredő geomágneses viharok többsége egyébként minimális hatással van a Földre vagy az űrhajókra, bár néhány erős vihar károsíthatja az elektromos infrastruktúrát vagy megzavarhatja a rádiótávközlést. Idén a Nap különösen aktív volt, számos nagy napkitörés és koronakidobódás okozott pusztítást egyes műholdakon.
A fokozott aktivitás arra utalhat a szakértők szerint, hogy a Nap elkezdett „felébredni" a szokásos 11 éves aktivitási ciklusának nyugodtabb szakaszából. Egyes előrejelzők szerint a közelgő naptevékenységi ciklus a feljegyzett történelem legerősebb ciklusa lehet – bár a Nap viselkedésének előrejelzésére vonatkozó becslések továbbra is korlátozottak.
