A rendszeres meditácó szó szerint átírhatja az agyunk működését

A vizsgálat szerint a rendszeres meditáció nemcsak megnyugtathatja az elmét, hanem érzékelhetően átalakíthatja az agy működését is. Az olasz Nemzeti Kutatási Tanács neurofiziológusa, Annalisa Pascarella vezette kutatócsoport nagy felbontású agyi képalkotást és gépi tanulási módszereket alkalmazva azt vizsgálta, képes-e a meditáció közelebb vinni az agyat egy úgynevezett „kritikus állapothoz”.

Ez az állapot – amelyet az idegtudomány a statisztikai fizikából kölcsönzött fogalommal ír le – az idegi hálózatok optimális egyensúlyát jelenti: az agy ilyenkor nem túl merev, de nem is kaotikus. Ebben az állapotban rugalmasabban alkalmazkodik, hatékonyabban dolgozza fel az információkat, és gyorsabban reagál a változó helyzetekre.

A kutatásban tizenkét buddhista szerzetes vett részt a Róma melletti Santacittarama kolostorból, ők átlagosan több mint 15 000 órát töltöttek meditációval életük során. A 25 és 58 év közötti férfiak a thai erdei hagyományt követik, amely a théraváda buddhizmus egyik legrégebbi irányzata. A kutatók magnetoenkefalográfiát (MEG) alkalmaztak, amely az agy elektromos aktivitása által keltett mágneses mezőket méri nagy pontossággal.

Két meditációs technikát vizsgáltak: a Szamathát, amely egyetlen dologra – például a légzésre – irányítja a figyelmet, és a Vipassanát, amely a jelen pillanat nyitott, ítélkezésmentes megfigyelésére épül. A mérések alapján a Szamatha fókuszált, stabil agyi állapotot hozott létre, míg a Vipassana közelebb vitte a résztvevőket a kritikus állapothoz. Karim Jerbi, a Montreali Egyetem idegtudósa szerint ilyenkor az idegi hálózatok egyszerre stabilak és rugalmasak, ami kedvez az alkalmazkodásnak és az információfeldolgozásnak.

Ahogy a ScienceAlert is említi, a meditáció során csökkent egy gamma-oszcillációnak nevezett agyi aktivitás is, ami arra utalhat, hogy a gyakorlók kevésbé dolgozzák fel a külső ingereket, és inkább befelé irányítják a figyelmüket. A tapasztalt meditálóknál ráadásul az agyi aktivitás meditáció közben alig különbözött a nyugalmi állapottól, ami arra utalhat, hogy náluk a meditatív működésmód idővel alapállapottá válik.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. Más vizsgálatok szerint a meditáció nem mindenkinél jár kizárólag pozitív hatásokkal: egyes gyakorlók szorongásról, depresszióról vagy zavaró élményekről számoltak be. A mostani eredmények ezért nem végső válaszokat adnak, inkább árnyalják a képet: a meditáció képes mélyen beavatkozni az agy működésébe, de hogy ez kinek és milyen körülmények között válik igazán hasznára, azt további kutatásoknak kell tisztázniuk.