Még a törvényeket is módosítani kellett egy harcos levágott feje miatt
Egy francia természettudományi múzeum több mint 100 éven át őrizte gyűjteményében egy maori férfi tartósított, tetovált fejét. Amikor a roueni intézmény vezetése úgy döntött, hogy visszaadja Új-Zélandnak, váratlan akadályba ütközött: a francia jog szemében a fej egyszerre számított emberi maradványnak és elidegeníthetetlen múzeumi tárgynak.
A roueni Természettudományi Múzeum gyűjteménye 1875-ben egy szokatlan „tárggyal” bővült. Egy Monsieur Drouet nevű adományozó egy tetovált, tartósított emberi fejet adott át az intézménynek. Az új-zélandi őslakosoktól származó fej hamar a múzeum egyik látványosságává vált.
Később kiderült, hogy egy maori férfi, egészen pontosan egy harcos fejéről van szó. Az ilyen tartósított fejeket toi moko néven ismerik: a maori kultúrában a fej az ember személyiségének, társadalmi rangjának és szellemi erejének kiemelt hordozója, az arctetoválás pedig többek között származásról és státuszról is árulkodhatott.
A 19. században az európai gyűjtők és múzeumok élénken érdeklődtek a maori fejek iránt. A kereslet idővel olyan méreteket öltött, hogy az értékesítők súlyos visszaélésekhez folyamodtak. Egyes beszámolók szerint néhány őslakost már életükben kiszemeltek későbbi „gyűjteményi darabként”, más esetekben a halott arcát utólag tetoválták, hogy értékesebbnek tűnjön.
A roueni fej több mint száz évig maradt a gyűjteményben. Az 1990-es évekre azonban az emberi maradványok ilyen jellegű bemutatása egyre nehezebben volt összeegyeztethető a megváltozott múzeumi és etikai szemlélettel, ezért raktárba helyezték. Amikor a múzeum egy felújítást követően az újranyitásra készült, Sébastien Minchin igazgató ismét rábukkant a maradványra. Ekkor merült fel, hogy vissza kellene adni Új-Zélandnak, ahonnan a maori közösségek már korábban is kérték hazaszállítását.
A múzeum azonban biztos akart lenni abban, hogy valóban hiteles maori maradványról van szó. A fejet ezért érintésmentes, nagy pontosságú 3D-s vizsgálatnak vetették alá. A digitális modell segítségével a kutatók a koponya alakját, a bőrt és a tetoválások részleteit is tanulmányozhatták.
Az új-zélandi Te Papa Tongarewa múzeum szakemberei végül megerősítették, hogy a fej valóban maori eredetű. Rouen 2007-ben ünnepélyes keretek között tervezte visszaadni a maradványt, ám a francia kulturális minisztérium közbelépett. A probléma jogi természetű volt: a francia közgyűjtemények tárgyai a szabály szerint elidegeníthetetlenek, vagyis egy önkormányzati múzeum sem adhatja egyszerűen oda őket másnak.
Mielőtt a fejet elszállították volna Franciaországból, Philippe Charlier igazságügyi orvosszakértő is megvizsgálta. Arra jutott, hogy egy fiatal felnőtt férfi maradványáról van szó.
A vizsgálat egyik legérdekesebb eredménye mégis a tetoválásokhoz kapcsolódott. Charlier szerint az arc bizonyos mintái még az illető életében készültek, másokat viszont csak a halála után vihettek fel. Erre utalt az is, hogy egyes helyeken nem látszott a gyógyulásra jellemző hegesedés. Ez egybevág azzal, amit a 19. századi kereskedelemről tudunk, vagyis hogy a nagy európai kereslet miatt egyes maradványokat utólag alakíthattak át, hogy megfeleljenek a gyűjtők elvárásainak.
A 2007-es visszaszolgáltatási kísérletbe végül a bíróság is beavatkozott. A patthelyzet feloldásához új francia törvényre volt szükség, amely lehetővé tette a közgyűjteményekben őrzött maori fejek kivonását az állami vagyon köréből. A roueni maradványt végül 2011. május 9-én adták át. Az új szabályozás a Franciaország más intézményeiben őrzött maori maradványok visszaszállításának is zöld utat adott.
Új-Zélandon a maradványt ünnepélyes, temetéshez hasonló maori szertartással fogadták, majd a már említett múzeum egyik szent, elkülönített helyén helyezték el. Ezután kutatás indult annak kiderítésére, hogy pontosan melyik közösséghez tartozhatott az elhunyt, hogy később méltó végső nyughelyre kerülhessen.
Olvasd el ezt is!