Dorombolnak, nyávognak és felkeltik a figyelmünket, de vajon miért és mióta tesznek így a macskák? Egy tanulmány ezekre ad választ!
A macskák magányos állatok voltak, inkább egyedül vadásztak, mint csoportosan. Társas viselkedésük nagy része az anya és a kölyökmacskák közötti interakciókra korlátozódott, így ezen kívül a macskák ritkán nyávognak egymásnak.
Ahogy azonban a macskák elkezdtek együtt élni az emberekkel, ezek a hangok új jelentést kaptak. Amikor egy macska nyávog ránk, az sok szempontból olyan, mintha a gondozójaként tekintene ránk, hasonlóan az anyjukhoz.
Ez is érdekelhet: A macskád folyamatosan felkelt éjszaka? Segíthetsz magadon!
A macskák nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt találkoztak először emberrel, amikor azok elkezdtek állandó településeket létrehozni. Ezek a települések vonzották a rágcsálókat, amelyek pedig a zsákmányt kereső macskákat. A kevésbé félős és alkalmazkodóképesebb macskák így jól éltek, mivel hasznukra vált a folyamatos táplálékellátás, majd idővel szorosabb köteléket alakítottak ki az emberekkel – írja a Science Alert.
A kutyákkal ellentétben, amelyeket az ember tenyésztett ki bizonyos tulajdonságok miatt, a macskák lényegében önmagukat háziasították. Azok, amelyek képesek voltak kommunikálni az emberrel, túlélési előnyt élveztek, ami az emberrel való együttélésre alkalmas populációt eredményezett.
Az idő előrehaladtával macskák alkalmazkodtak hangadásukhoz, bár sokkal hosszabb idő alatt. Az emberi csecsemők születésükkor altricialisak, ami azt jelenti, hogy teljes mértékben a szüleiktől függenek. Ez a függőség különösen érzékennyé tett minket a vészjelzésekre.
A macskák a sokkal hangosabb nyávogást maguk mögött hagyták, és megváltoztatták hanglejtésüket, hogy kihasználják ezt az érzékenységet. Karen McComb állatviselkedés-kutatónak és csapatának 2009-es tanulmánya bizonyítékot szolgáltat erre az alkalmazkodásra.
A vizsgálatban résztvevők kétféle dorombolást hallgattak. Az egyik típust akkor vették fel, amikor a macskák élelmet kerestek (felkérő dorombolás), a másikat pedig akkor, amikor nem (nem felkérő dorombolás). A macskatulajdonosok és a nem macskatulajdonosok egyaránt sürgetőbbnek és kevésbé kellemesnek értékelték az előbbit.
Ez is érdekelhet! Miért esznek füvet a macskák? − 6 furcsa cicaszokás állatorvosi magyarázattal
Az akusztikai elemzés kimutatta, hogy ezekben a dorombolásokban van egy magas hangú, kiáltásra emlékeztető komponens. Ez a rejtett kiáltás a vészhangokra való veleszületett érzékenységünket használja ki, így szinte lehetetlenné teszi számunkra, hogy figyelmen kívül hagyjuk.
A hangadás változásai nem csak a macska-ember kapcsolatokban figyelhetők meg. Az ősi farkashoz képest a kutyák ugatásukat finomították, hogy hatékonyabban kommunikáljanak az emberrel.
Az idők során a macskák olyan hangjelzések használatára fejlődtek ki, amelyek a gondoskodó ösztöneinkre rezonálnak. Ez a kétirányú kommunikáció kiemeli azt az különös kapcsolatot, amelyet macskabarátainkkal alakítottunk ki.
