Egy ismerős hang hallatán a vizsgálatban részt vevő macskák gyakran megdermedtek, a farkukat mozgatták, nagyokat pislogtak, vagy éppen a fülüket hegyezték – de csak akkor, ha a szavakat magasabb hangnemben mondták a gazdik.
Ha az állattartók a saját hangjukon mondták el ugyanazt a mondatot, a macskák úgy érezték, hogy a beszéd nem nekik szól.
A magasabb hangmagasságú, rövid, ismétlődő hangokat tartalmazó megszólalások az emberi beszéd általános jellemzői, amikor csecsemőkhöz vagy háziállatokhoz szólnak. A kutyák például bizonyítottan érzékelik a hangszínt és a jelentést gazdájuk hangjában.
Korábbi kutatások azt is sugallják, hogy az emberek sajátos hangszínt használnak, amikor macskájukhoz beszélnek – bár az nem volt világos, hogy a macskákat ez érdekli-e.
A mostani kísérlet elsőként vizsgálta, hogyan reagálnak a macskák, akkor ha kifejezetten „cicának szóló hangszínen" szólnak hozzá, illetve, amikor hétköznapi hangon.
A kutyákhoz hasonlóan a kutatók megállapították, hogy a macskák képesek megkülönböztetni, ha egy másik emberhez szólnak és ha kifejezetten nekik.
Ez azonban csak akkor volt igaz, ha a mondatokat a macska gazdája mondta. Amikor egy idegen beszélt ugyanilyen, macskának szóló módon, a háziállat nem mutatott nagy érdeklődést.
Az eredmények arra utalnak, hogy az idegenekhez nem szokott felnőtt macskák megtanulták megfejteni a gazdájuk beszédének árnyalatait. A macska-ember kapcsolat a kutatók szerint inkább a tapasztalaton alapulhat, mint az „emberi hang barátságos, bensőséges tulajdonságainak veleszületett preferenciáján".
A kutatók szerint a következő kísérletekben azt kellene összehasonlítani, hogy a jobban szocializált macskák megtanultak-e jobban reagálni az idegenek beszédére. A macskakávézókban például úgy tűnik, hogy a macskák nagyon jól ráhangolódtak az emberi beszédre, és nemcsak a saját nevüket, hanem a körülöttük lévő többi macska nevét is megtanulták.
A jelenlegi vizsgálatban szereplő macskák viszont mindannyian lakásban éltek, és legtöbbjüknek csak egy gazdája volt. Az ismeretlen elemek okozta stressz csökkentése érdekében a kísérleteket minden macska lakásában végezték. A gazdájuk is mindig a szobában volt, bár a kísérlet során csendben ült és nem lépett interakcióba a macskával – írja a ScienceAlert a kutatásról.
A tanulmány ugyan csak kis számú háziállaton alapul, amelyek mind hasonló életmódot folytattak, de a szerzők szerint eredményeik jó kiindulópontot jelentenek annak megértéséhez, hogy az otthoni állatok hogyan érthetik meg az embert.
