Karrieje során a legendás rendező, Alfred Hitchcocknak rengeteg, forgatáson előforduló problémát sikerült megoldania, ám a macskákkal még ő sem bírt el.
Nem titok, hogy Alfred Hitchcock egy kontrollmániás rendező volt. Nemcsak arról volt híres, hogy a színészeket marháknak nevezte (és úgy is kezelte őket), a direktor minden probléma nélkül félrevezette a stúdió vezetőit, hogy elkészíthessen egy filmet. Egyszerűen fogalmazva, Hitchcock elég ravasz és ügyes volt ahhoz, hogy elérje az akaratát – és az emberek tudtára adta, ha nem úgy történtek a dolgok, ahogy ő akarta.
Egy rendezőtársának, François Truffautnak adott interjújában Hitchcock elárulta, hogy eredetileg úgy tervezte, hogy a No. 17 című vígjátékának – amely a mester karrierjének viszonylag korai szakaszában készült – egyik jelenetében mintegy száz macska henyél egy banda rejtekhelyén. A macskáknak egy lépcsőn kellett volna fel- vagy leszaladniuk, amikor egy lövés eldördül. De a négylábúak túl makacsnak bizonyultak ahhoz, hogy kövessék az utasításokat.
Bár az ötlet zseniálisnak tűnhet, a felvételeket szinte lehetetlen volt megrendezni. Bár Hitchcock akadályokat állított fel, hogy a macskákat kordában tartsa, ezek nem bizonyultak túl hatékonynak. Ezt Truffaut-nak is elmondta:
Lapos paneleket helyeztünk el a lépcső alján. Minden tulajdonos előlépett, és betette a macskáját a fülkébe, majd készen álltunk a forgatásra. Az operatőr bekapcsolta a motort, a kellékes pedig elsütött egy pisztolyt. Az összes macska átugrott a korláton; egy sem ment fel a lépcsőn. Az egész stúdiót beborították. És a következő néhány órában csak azt lehetett hallani, hogy a tulajdonosok azt mondogatták: „Kandúr, kandúr, kandúr". ... Végül újra összetereltük őket, és ezúttal dróthálót raktunk köréjük, hogy ne tudjanak elszökni. Minden készen állt. Kamera. Bumm! Ezúttal csak három macska szaladt fel a lépcsőn. A többi megfordult és kétségbeesetten kapaszkodott a hálóba. Így hát feladtam.
A gondolat, hogy száz macska szaladgál egy filmstúdióban, talán vicces, de érthető módon hatalmas akadály is. A körülményeket figyelembe véve aligha meglepő, hogy Hitchcock úgy döntött, elveti a macskás felvételeket.
Hitchcock a későbbiekben sem nagyon használt élő állatokat – de, ha mégis, akkor nagy gondot fordított arra, hogy a „statiszták” idomítottak legyenek. Leginkább a Madarakban ragaszkodott ahhoz, hogy élő, idomított madarakat használjon, mert attól tartott, hogy a képzetlen állatok pusztítást okoznának a forgatáson. Sajnos azonban a munka nem volt zökkenőmentes: Tippi Hedren színésznő meglepődve tapasztalta, hogy az utolsó jelenetben a madárraj nem gépi, hanem élő madarakból állt, ami sérülésekhez és öt napig tartó rettegéshez vezetett.
Bár Hitchcock nem volt hajlandó újabb kockázatot vállalni a macskákkal való viaskodással, az Alfred Hitchcock Presents egyik epizódjában mégis feltűnt egy négylábú: a harmadik évadban szerepelt a Miss Paisley macskája című epizódban, amelyben a címszereplő macskát tévesen gyilkosságért ítélik el. Hitchcock, aki mindig is hátborzongató volt, azzal zárta az epizódot, hogy megígérte, hogy a macskát kutyaeledelnek fogják felhasználni – reméljük, hogy a mester ezúttal csak viccelt.
Forrás: Slash Film
