A tudósok a semmiből építettek egy koronavírust, majd megfigyelték, hogy megpróbál elrejtőzni.
Ha igazán meg akarod érteni, hogy mitől működik egy gép, akkor bütykölnöd kell. Cserélj fogaskereket, zárj be egy kart, lazíts meg egy rugót, és figyeld, hogyan működik.Ha a gép egy halálos vírus, nem engedheti meg magának, hogy ilyen könnyelműen bánjon a molekuláris óraművével. A kutatók azonban úgy kerülik meg ezt a problémát, hogy a veszélyes mikrobák minimalista változatait készítik el, amelyek éppen csak a működőképesség határán táncolnak.
Ezt a módszert a SARS-CoV-2 esetében alkalmazva egy meglepő módot fedeztek fel, ahogyan a vírus tüskéi egyfajta kapcsolókésként működnek, lehetővé téve számára, hogy könnyebben elbújjon az immunrendszerünk elől. A németországi és brit kutatók a SARS-CoV-2 gyengébb változatával álltak elő, hogy laboratóriumi körülmények között biztonságosan elemezhessék fertőző viselkedését.
A szintetikus minimálvírusokként leírt részecskék a semmiből létrehozott modulokból állnak, hogy betekintést nyújtsanak a vírus kulcsfontosságú jellemzőibe, anélkül, hogy képesek lennének együtt fertőző egységként működni. Korábbi kutatások már kiemelték a tüskék egy részét, amelyhez az immunmolekulák tapadtak. Mivel ez a régió makacsul ellenállt a változásnak, joggal feltételezhetjük, hogy a vírus túlélése szempontjából elég fontos struktúráról lehet szó. Most már tudjuk, miért.
A kutatók észrevették, hogy a tüske szerkezeti változáson ment keresztül, amikor az immunmolekula megragadta, és gyakorlatilag elhajlott. Ezáltal sokkal nehezebben tud betörni bármelyik közeli sejtbe. De amíg ebben a konfigurációban van, a vírus számára az antitestek vonzása is nehezebb. Azáltal, hogy úgymond lebukik a tüskefehérje a gyulladásos zsírsavak megkötésekor, a vírus kevésbé láthatóvá válik az immunrendszer számára. Ez egy olyan mechanizmus lehet, amely hosszabb ideig elkerüli a gazdaszervezet általi észlelést és az erős immunválaszt, és növeli a fertőzés teljes hatékonyságát.
(Forrás: ScienceAlert)
