Kína 2030-ban már az űrből befolyásolhatja a földi éghajlatot

A terv központi eleme az úgynevezett Zhuri („a Napot követő”) program, amely egy űrben működő naperőmű megépítését tűzi ki célul. Az elképzelés lényege, hogy a világűrben elhelyezett napelemek megszakítás nélkül gyűjtik a Nap energiáját – ott ugyanis nincs felhőzet, és a nappal-éjszaka ciklus sem korlátozza a termelést. Emiatt az ilyen rendszerek elméletben akár tízszer hatékonyabbak lehetnek, mint a földi naperőművek.

Az így termelt energiát mikrohullámú sugárzással továbbítanák a Földre. A jelenlegi ütemterv szerint 2030-ra egy olyan kísérleti állomást állíthatnak pályára, amely 1 megawatt teljesítmény előállítására képes. A végső cél azonban ennél jóval ambiciózusabb: egy több kilométer átmérőjű, kör alakú erőmű geostacionárius pályán, mintegy 36 ezer kilométerrel a Föld felett, amely már gigawattos nagyságrendű energiát termelne.

Egyes kutatók szerint a sugárzás célzottan felmelegítheti a viharokban található nedvességet, ami megváltoztathatja a légköri áramlásokat. Elméletben ez lehetővé teheti a tájfunok intenzitásának csökkentését vagy pályájuk módosítását.

A projekt vezető tudósa, Duan Baoyan szerint azonban ez egyelőre csak elméleti lehetőség. Elmondása szerint, ha az energiakibocsátás elég nagy lenne, az valóban hatással lehetne a regionális légköri áramlásokra, ami végső soron módosíthatná a viharok útját vagy erejét – ezt azonban még kísérletekkel kell igazolni. A tervezett rendszernek egy másik szerepet is szánnak: űrbeli „energiabankként” működhetne. A folyamatos energiatermelés lehetővé tenné, hogy a rendszer vezeték nélkül töltse a műholdakat, űrállomásokat vagy akár mélyűri szondákat. Ez jelentősen megnövelhetné az űreszközök élettartamát, és támogatná a jövőbeli holdbázisokat vagy a globális műholdas internethálózatokat, írja az Interesting Engineering.

A program 2013-ban indult, és azóta több fontos mérföldkövet is elért. 2022-ben például felépült egy 75 méter magas földi teszttorony, amely az energia napfényből mikrohullámú sugárzássá alakításának teljes folyamatát modellezi. A kutatók emellett olyan technológiát is fejlesztettek, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen energianyaláb egyszerre több mozgó célpontot is ellásson energiával.

A projekt ugyanakkor komoly kockázatokat is felvet. Kritikusok szerint egy gigawattos mikrohullámú sugár tulajdonképpen nagy energiájú irányított fegyverként is értelmezhető. Ha a nyaláb akár minimálisan eltérne a kijelölt pályától, károsíthatná az arra haladó műholdakat vagy elektromos kisüléseket idézhetne elő az egyre zsúfoltabb Föld körüli pályán. Közben pedig a technológiai verseny is erősödik. Az Egyesült Államokban a Caltech kutatói már sikeresen demonstrálták az űrből történő energiaközvetítés egyik kísérleti változatát, Japán pedig saját vezeték nélküli energiaátviteli programját fejleszti.