Sokkal gyakoribbak a Holdon a földrengések, mint azt eddig gondoltuk

A kutatók először készítettek valóban átfogó, globális térképet azokról az apró, gyűrődésszerű felszíni formákról, amelyeket kis mare-hátságoknak neveznek. Ezek olyan felszíni gyűrődések, amelyek akkor jönnek létre, amikor a holdkéreg sekély mélységben összenyomódik, ám eddig legfeljebb elszigetelt példáikat ismertük. Most viszont kiderült, hogy ezek a képződmények nem kivételek, hiszen a Hold jelentős részén jelen vannak.

A nagy felbontású holdfelvételek elemzése során a Hold Föld felé néző oldalán több mint ezer, korábban nem azonosított hátságszakaszt térképeztek fel. A korábbi megfigyelésekkel együtt így már több mint kétezer ilyen szerkezetet ismerünk a Hold két féltekéjén. Ez önmagában arra utal, hogy a sekély fészkű holdrengések lehetséges forrásai sokkal gyakoribbak, mint ahogy azt korábban feltételeztük – írja a ScienceAlert.

A kutatás egyik legérdekesebb kérdése az volt, mikor keletkeztek ezek a felszíni gyűrődések. A Holdon ezt nem lehet közvetlenül meghatározni, ezért a kutatók a környezetüket vizsgálták. Amikor a felszín megreped és elmozdul, a kialakuló rengések elsimíthatják a közelben lévő apró becsapódási krátereket, így minél simább egy terület, annál valószínűbb, hogy nem túl régen történt ott elmozdulás. Ebből arra következtettek, hogy ezek a gyűrődések nagy része 300 és 50 millió év között alakult ki, a legfiatalabbak pedig alig több mint 50 millió évesek, ami a Hold történetében meglepően frissnek számít.

Ennek a következtetésnek a jelentősége nagyon is gyakorlati. A mare-területek azért számítanak kedvelt célpontnak a jövőbeli küldetések és esetleges bázisok számára, mert könnyebb rajtuk leszállni és infrastruktúrát építeni. Csakhogy a mostani kutatás eredményei alapján a sekély, a felszínhez közeli rengések kockázatával tervezni kell, még akkor is, ha ezek nem földi léptékű események.