A James Webb űrtávcső újra elkápráztatta az emberiséget: nemrég sikerült érzékelnie egy olyan galaxis fényét, amely 280 millió évvel az ősrobbanás után jött létre – ez a legtávolabbi csillagrendszer, amit valaha sikerült megfigyelnünk.
A JWST előtt nem rendelkeztünk olyan infravörös teleszkóppal, amelynek elég nagy lett volna a tükre ahhoz, hogy az univerzum korai galaxisainak halvány fényét észlelje, ez az űrtávcső azonban nemcsak sokkal nagyobb tükörrel rendelkezik, hanem a detektorai is fejlettebbek.
Ezt is olvasd el! Tudósok szerint lehetséges, hogy a teljes univerzum egy fekete lyukon belül létezik
Egy új, váratlan felfedezés valósággal felvillanyozta a tudományos közösséget, hiszen alapvető kérdéseket vet fel a galaxisok első 500 millió évben történő keletkezéséről. A James Webb folyamatosan kitolja a megfigyelhető univerzum határait, és ez az új felfedezés is azt jelezheti, hogy talán még mindig nem értük el a végső határt.
A frissen felfedezett galaxis neve MoM-z14, és megtalálása azért számít meglepő eseménynek, mert a csillagászok eddig úgy vélték, hogy nagyon kevés galaxis létezhetett ilyen korán, ilyen nagy vöröseltolódással.
A kutatók szerint az űrtávcső „meglepően korai korszakokból származó, fényes galaxisok lenyűgöző populációját tárta fel”, ahol korábban csak nagyon kevés ilyen objektumra számítottak. Az is különleges, hogy a galaxis fényének nagy része csillagoktól származik, nem pedig egy aktív galaktikus magból (AGN), amelyet egy nagy tömegű fekete lyuk táplál. Ez arra utal, hogy MoM-z14-ben hatalmas, fényes csillagok lehetnek – ilyeneket az elméletek már korábban is megjósoltak a korai univerzummal kapcsolatban.
A galaxis kémiai összetétele – például a magas nitrogén-szén arány – hasonlít a Tejútrendszer ősi gömbhalmazainak anyagához. Ez azt jelentheti, hogy ezek a csillagok hasonló környezetben és módon keletkeztek, mint azok, amelyek a Tejútrendszer legősibb csillaghalmazaiban találhatók.
A szakértők szerint közvetlenül lehetünk szemtanúi olyan csillagok születésének, amelyek később a Tejútrendszerbe beolvadt gömbhalmazokban találhatók, így az egész kozmikus időskálán keresztül követhetjük a galaxisfejlődést – olvasható a Science Alert oldalán.
A James Webb űrtávcső (illusztráció)Fotó: ShutterstockMost már látható, hogy ezek a korai galaxisok sok tekintetben kapcsolatban állnak a ma is létező csillagokkal és rendszerekkel. A tanulmány végén ez olvasható:
A nitrogéndús összetétel, a fényesség, az erőteljes ionizáló spektrum, a csillagsűrűség, a vöröseltolódás és a fekete lyukak jelenléte mind arra utal, hogy ezek az objektumok a gömbhalmazokhoz hasonló környezetekben, akár összeolvadó szupermasszív csillagok révén keletkeztek.
Természetesen nem ez az első meglepő dolog, amit a James Webb produkált: ahogy arról nemrég beszámoltunk, az űrtávcső egy kozmikus tornádóról készített képeket – az elképesztő felvételen egy, a Földtől 630 fényévre található, születőben lévő csillag mellett kialakult űrbéli vihar látható.
Figyelmedbe ajánljuk! Nem történhetne meg, mégis a Föld felé fordult a legtöbb közeli galaxis
