A különféle tanulmányok szerint az emberek 9 és 82 százaléka számolt be arról, hogy valamikor küzdött ezzel az állapottal.
Az imposztor szindróma az önbizalomhiány és a személyes alkalmatlanság érzését jelenti, amely a végzettség, a tapasztalat és az elért eredmények ellenére is fennáll. Sokan ekkor úgy gondolják, nem érhetnek el sikereket az életben az alapján, amit tudnak magukról. Ilyenkor átpasszolják más embereknek a lehetőségeket, hiszen ők úgysem érdemlik meg a sikert.
Ez a téves felfogás pedig abból alakulhat ki, hogy úgy hisszük, a sikeres emberek hibátlanok és tökéletesek. Az imposztor szindrómával küzdő egyén tehát nehezen képzeli el, hogy más emberek is ugyanúgy szoronganak, mint ő.
Az ilyen érzések ellensúlyozására az emberek még keményebben dolgoznak és egyre magasabb követelményeket támaszthatnak magukkal szemben. Ez a nyomás végül pedig az érzelmi jólétre és a teljesítményre is hatással lehet. A befektetett munka pedig fenntarthatja a körforgást. További eredmények sem nyugtatják meg őket, nem tekintik többnek, mint a siker „illúziójának" fenntartása.
Az imposztor szindromán belül vannak különféle típusok is:
- a maximalista,
- a született tehetség,
- a szólista,
- a szakértő,
- a szuperhős.
Honnan ered?
Nincs egyetlen egyértelmű oka ennek az érzésnek. Valószínűleg több tényező együttesen váltja ki.
A lehetséges kiváltó okok a következők lehetnek:- a szülők nyomást gyakoroltak az illetőre, hogy jól teljesítsen az iskolában,
- a testvérekhez való hasonlítás,
- irányítás vagy túlzott óvás,
- éles kritizálás.
De a gyermekkori tanulmányi sikerek is hozzájárulhatnak az imposztor érzéséhez. Talán az általános és középiskola sosem jelentett nagy kihívást az illetőnek. Könnyen tanult, és rengeteg dicséretet kapott a tanároktól és a szülőktől, azonban az egyetemen vagy a munkában akdályokba ütközött, amiért úgy véli, hogy a szaktársak vagy munkatársak mind intelligensebbek és tehetségesebbek.
Mi lehet a megoldás?
Ha beszélünk egy megbízható baráttal vagy mentorral a szorongásról, az segíthet abban, hogy külső kontextusba helyezze a helyzetet. Az imposztori érzések megosztása segíthet abban, hogy kevésbé érezzük azokat nyomasztónak. Ha pedig megnyílunk a társainknak arról, hogyan érzünk, arra ösztönözhetjük őket, hogy ők is tegyék ugyanezt, ez segíthet rájönni, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik imposztornak érzik magukat.
