Sokan azért mozognak, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben. Ők edzés után megkönnyebbülve távoznak az edzőteremből. Viszont vannak olyanok is, akik átmeneti hányingert és levertséget éreznek egy-egy edzés után. De miért van ez?
Szerencsére van néhány magyarázat arra, hogy mindez miért fordulhat elő, amit a The Conversation tudományos cikke magyarázott el.
Amikor sportolunk, megnő a véráramlás a dolgozó izmokhoz, az agyhoz, a tüdőhöz és a szívhez.
Ezt növekedését a vegetatív idegrendszer szimpatikus része irányítja (amely segít szabályozni testünk összes önkéntelen reakcióját, például a szívverést, a vérnyomást és az emésztést). Mindezt úgy éri el, hogy kitágítja az artériákat, hogy azok több vért tudjanak szállítani ezekbe a szövetekbe.
A szimpatikus idegrendszer azonban ezzel egyidejűleg akár 80%-kal is szűkíti a gyomor-bélrendszerünkbe (például a gyomorba) vezető ereket egy megerőltető edzés során.
Teszi ezt azért, mert a szervezetben korlátozott mennyiségű vér van, és egyes szövetek megnövekedett oxigénigényét csak úgy tudjuk kielégíteni, ha megváltoztatjuk a más szövetekbe jutó vér mennyiségét.
Ez azt is jelenti, hogy csökkenhet a vérellátás azokon a területeken, amelyeknek éppen nincs szükségük annyi oxigénre. Ez attól függetlenül is előfordulhat, hogy mikor ettünk.
Mi van, ha edzés előtt eszünk?
Tegyük fel, hogy edzés előtt ettünk valamit. Amikor eszünk, az étel megnyújtja a gyomrunkat, ami az emésztéshez szükséges sav és enzimek felszabadulását eredményezi.
A gyomorizmok is aktívabbá válnak az emésztés során, ami nagyobb oxigénigényt és véráramlást okoz a gyomor és más gyomor-bélrendszeri szövetek számára. A vegetatív idegrendszer egy másik része okozza a véráramlás fokozódását a gyomor-bélrendszeri struktúrákban, amikor azoknak aktívnak kell lenniük.
Tehát a szervezetben a különböző szövetek által okozott jelentős konfrontálódás – amelyek mind oxigént igényelnek – lehet az egyik oka annak, hogy edzés közben vagy után hányinger lép fel – a szervezetnek a szövetek véráramlását az igények változásához kell igazítania.
Így amikor edzünk, a vérnek az izmokhoz, a szívhez, a tüdőhöz és az agyhoz kell jutnia, ami azt jelenti, hogy a véráramlás csökken a kevésbé aktív szövetekben, például a gyomor-bélrendszerben – még akkor is, ha éppen a vacsoránkat emésztjük.
Ráadásul a gyomor és más hasi szervek is összenyomódhatnak edzés közben, ami tovább fokozhatja az émelygés érzését. Ez különösen guggoláskor jelent problémát, mivel a szívfrekvencia és a szövetek oxigénigénye megnő, így a szervezet nagyobb mennyiségű levegőt szív a tüdőbe.
Ez aztán azt okozza, hogy a rekeszizom (a bordák alatt) erősebben nyomja le a hasi szerveket. Más izmok – például a hasfalban lévők – is segítenek, ezért minden egyes lélegzetvételkor tovább szorítják a hasat. Ez jelentős hányingert és akár hányást is okozhat – még éhgyomorra is.
De akkor mikor együnk?
Ha közvetlenül vagy akár egy órával étkezés után edzünk, nagyobb valószínűséggel tapasztalhatunk hányingert – függetlenül az edzés szintjétől vagy az edzés intenzitásától.
Körülbelül két óra kell ahhoz, amíg a szilárd táplálékot a gyomor lebontja, hogy azután a vékonybélbe kerüljön. Ezért ha edzés után hányingert tapasztalunk, akkor a legjobb, ha legalább két órát várunk az étkezés után.
És mit?
Az, hogy mit eszünk edzés előtt, szintén meghatározhatja, hogy émelygünk-e. A magas rost- és fehérjetartalmú ételek mellett a zsíros táplálékok is kapcsolatban állnak az edzés utáni hányinger nagyobb valószínűségével.
A sportitalok vagy más magas szénhidráttartalmú italok (például gyümölcslevek, energiaitalok és üdítők) fogyasztása szintén összefüggésbe hozható az edzés alatti és utáni hányingerrel. Ennek oka az, hogy az ezek az italok kifejezetten lassan emésztődnek, és tovább maradnak a gyomorban, mint társaik.
A legjobb, ha jó minőségű szénhidrátokat (például banánt vagy édesburgonyát) és fehérjét fogyasztunk, valamint telítetlen zsírokat (például dióféléket). Ezek nem csak üzemanyagot adnak a szervezetnek, de könnyű megemészteni őket.
