Íme öt keretrendszer, amelyet a pszichológusok használnak e kérdések megválaszolására.
A pszichológia - az elme és a viselkedés tanulmányozása - már i. e. 400-500-ig visszavezethető, míg a modern pszichológia állítólag 1879-ben kezdődött, amikor Wilhelm Wundt megnyitotta az első pszichológiai laboratóriumot. Wundt laboratóriuma a pszichológia iránt komolyan érdeklődők fókuszpontjává vált - először német filozófusok és pszichológushallgatók, később pedig amerikai és brit hallgatók előtt is megnyitotta kapuit. Wundt célja az volt, hogy rögzítse a gondolatokat és az érzéseket, és azokat elemezze alkotóelemeikre, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy kémikus elemzi a kémiai vegyületeket, hogy eljusson a mögöttes szerkezethez.
A pszichológia tanulmányozása Wundtnak és más úttörőknek köszönhetően nagyot fejlődött. Az évek során a pszichológusok az emberi viselkedés minden aspektusát tanulmányozni kezdték a személyiségjegyektől az agyi funkciókig. Végül a tanulmányok különböző nézőpontokból kezdték vizsgálni ugyanazokat az emberi viselkedéseket, beleértve a biológiai, pszichodinamikai, viselkedési, kognitív és humanista nézőpontokat. Ezek a pszichológia öt fő perspektívájaként váltak ismertté.
A pszichológia biológiai megközelítése gondolataink, érzéseink és viselkedésünk szigorúan biológiai szempontból történő vizsgálatára összpontosít. Ebben a megközelítésben minden gondolatnak, érzésnek és viselkedésnek biológiai oka lenne.
Ez a megközelítés három szempontból releváns a pszichológia tanulmányozása szempontjából:
- Összehasonlító módszer: különböző állatfajok tanulmányozhatók, majd összehasonlíthatók egymással. Ez segít jobban megérteni az emberi viselkedést.
- Fiziológia: annak tanulmányozása, hogyan működik az idegrendszer és a hormonok, hogyan működik az agy, hogyan befolyásolhatják viselkedésünket a szerkezetben és/vagy a működésben bekövetkező változások. Például, hogy a depresszió kezelésére felírt gyógyszerek hogyan befolyásolhatják a viselkedésünket az idegrendszerrel való kölcsönhatásuk révén.
- Öröklődés vizsgálata: annak tanulmányozása, hogy mit örökölünk szüleinktől (a genetika révén). Például, hogy a magas intelligencia öröklődik-e egyik generációról a másikra.Ezek mindegyike eredendően fontos ahhoz, hogy biológiai szempontból vizsgáljuk az emberi pszichológiát, és azt sugallják, hogy a viselkedés nagyrészt a biológiával magyarázható.
A pszichodinamikus pszichológiai megközelítés leginkább Sigmund Freudhoz és követőihez való kötődése miatt ismert. Ez a megközelítés magában foglalja a pszichológia minden olyan elméletét, amely az ember működését a személyen belüli, különösen a tudattalan és a személyiség különböző struktúrái közötti hajtások és erők kölcsönhatásán alapulónak látja. Freud elméletek gyűjteményét dolgozta ki (amelyek többsége azon alapult, amit a páciensei mondtak neki a terápia során), amelyek a pszichodinamikus megközelítés alapját képezték.
A pszichodinamikus megközelítés leginkább az alábbi alapfeltevésekkel írható le:
Viselkedésünket és érzéseinket erőteljesen befolyásolják a tudattalan motívumok. Felnőttkori viselkedésünk és érzéseink a gyermekkori élményekben gyökereznek.Minden viselkedésnek oka van, és ez az ok általában tudattalan.A személyiség három részből áll (Én, Ego és Szuper-Ego).
A pszichológia viselkedéses megközelítése arra összpontosít, hogy a környezet és a külső ingerek hogyan hatnak a személy mentális állapotaira és fejlődésére. Ennél is fontosabb, hogy arra összpontosít, hogy ezek a tényezők konkrétan hogyan képeznek ki" bennünket a később tanúsított viselkedésformákra.
Azok, akik a pszichológiának ezt a megközelítését támogatják másokkal szemben, úgy gondolhatják, hogy a szabad akarat fogalma illúzió, mivel minden viselkedés tanult és múltbeli tapasztalatainkon alapul. Más szóval, hogy arra kondicionáltak bennünket, hogy úgy viselkedjünk, ahogyan viselkedünk, így semmi sem a saját választásunk. A pszichológia kognitív megközelítése a kondicionált viselkedéstől és a pszichoanalitikus elképzelésektől eltolódik annak tanulmányozása felé, hogyan működik az elménk, hogyan dolgozunk fel információkat, és hogyan használjuk fel ezeket a feldolgozott információkat viselkedésünk irányítására.
Ez a megközelítés a következőkre összpontosít:
Azokra a meditációs folyamatokra, amelyek az inger és az ingerre adott válaszunk között zajlanak.Az emberek információfeldolgozók, és minden tanulás a különböző ingerekkel kialakított kapcsolatainkon alapul.A belső mentális viselkedés tudományosan tanulmányozható olyan kísérletek segítségével, amelyek megmutatják, hogyan reagálunk bizonyos ingerekre. Más szóval, a kognitív megközelítés arra összpontosít, hogy agyunk hogyan reagál a minket körülvevő környezetre, és hogy kognitív agyunknak nagyon sajátos módjai vannak bizonyos ingerek feldolgozására, ami megmagyarázhatja, hogy miért gondolkodunk, érzünk és viselkedünk bizonyos módon.
A pszichológia humanista megközelítése egyfajta lázadásnak számított a pszichológusok által a behaviorista és pszichodinamikus pszichológiai elméletek korlátai ellen. Ez az az elképzelés, hogy a pszichológiai tanulmányokat minden egyes ember számára egyedileg kell megközelíteni, mert mindannyian olyan nagymértékben különbözünk egymástól.
Ez a megközelítés a következőkre összpontosít:
Arra az elképzelésre, hogy mindannyiunknak szabad akarata van. Arra az elképzelésre, hogy az emberek alapvetően mindannyian jók, és hogy veleszületett igényünk van arra, hogy jobbá tegyük magunkat és a világot. Hogy motiváltak vagyunk az önmegvalósításra, a növekedésre és a gyarapodásra. Hogy a tapasztalataink hajtanak minket. Ez a megközelítés minden ember és minden helyzet egyediségére helyezi a hangsúlyt, azt sugallva, hogy a többi tanulmány soha nem lehet teljesen pontos, mivel a gondolatok, érzések és emberi viselkedésmódok olyan széles skálája létezik, amelyek alkalmazkodhatnak és változhatnak, ahogyan mi is.
(Forrás: BigThink)
