Mindannyian félünk, tartunk kisebb vagy nagyobb dolgoktól. Na de mikortól beszélhetünk félelem helyett fóbiáról, és mikor szorongásról? Ennek jártunk most utána.
Félelem vs. fóbia
Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a félelem „olyan alapvető, intenzív érzelem, amelyet a közvetlen fenyegetés észlelése vált ki, és amely azonnali riasztási reakcióval jár, amely a szervezetet fiziológiai változások sorozatának kiváltásával mozgósítja". Azaz a szíved elkezd szaporán verni, az izmaid megfeszülnek, és az agyad úgy dönt, hogy harcolsz vagy menekülsz a fenyegetés elől.
Ez is érdekelhet: „Rettegek a tiniktől!" – avagy a legfurcsább fóbiák
A fóbia eközben „egy adott helyzettől, tárgytól vagy tevékenységtől való tartós és irracionális félelem ... amelyet elkerülünk, vagy kifejezett szorongással viselünk el". A kulcs itt a „tartós és irracionális". Alapvetően, ha valamitől fóbiád van, akkor fiziológiai félelemreakciót tapasztalsz, még akkor is, ha nincs valódi veszély jelen.
Tegyük fel, hogy például egy nagy fehér cápa keresztezi az utadat, miközben szörfözöl az óceánban. Minden ember számára ésszerű, hogy ebben a helyzetben félelmet érez: a nagy fehér cápának látványos vadászati képességei és néhány száz nagyon éles foga van. De ha cápafóbiád van −ez az úgynevezett galeofóbia −, akkor akárhányszor csak egy videót látsz egy cápáról, máris félelmet érzel. A galeofóbia megakadályozhatja, hogy tengerpartra menj.
Ha tovább olvasnál: Félelem a repüléstől? Hat tipp, ami megszüntetheti
Félelem vs. szorongás
Fotó: Shutterstock
Technikailag minden fóbia szorongásos zavar, így érthető, hogy a félelem nagyjából ugyanúgy különbözik a szorongástól, mint a fóbiától. Ahogy az APA magyarázza, a félelem „megfelelő rövid távú válasz egy jelenbeli, egyértelműen azonosítható fenyegetésre", míg a szorongás „egy jövőorientált, hosszú távú válasz, amely egy diffúz fenyegetésre összpontosít". A félelem egy reakció a feléd úszó cápára; a szorongásos zavar ez a reakció a cápákra általában.
Nem minden szorongás a szorongásos zavar jele.
A szorongás önmagában nem rossz. A szorongás normális szintje a spektrum egyik végén helyezkedik el, és jelentkezhet a félelem vagy az aggodalom alacsony szintjeként, enyhe izomfeszülésként és izzadásként, vagy a feladat elvégzésére való képességgel kapcsolatos kételyek formájában
− írja Luana Marques pszichológus.
Ha azonban olyan súlyos és gyakori szorongást tapasztalsz, hogy az zavarja a mindennapi életedet, érdemes beszélned egy szakemberrel.
Forrás: Mental Floss
