Az, hogy a gyerekek mitől félnek, a felcseperedésük során igencsak változó. Egyes félelmek bizonyos életkorban gyakoriak és normálisak. De mik okoznak a leggyakrabban ijedtséget?
Idegenektől való félelem
A csecsemők körülbelül 8-9 hónapos korukban már felismerik az ismerősök arcát. Ezért az új arcok – akár egy új bébiszitter vagy rokon – ijesztőnek tűnhetnek számukra. Lehet, hogy ilyenkor sírva fakadnak vagy a szülőbe kapaszkodnak, hogy biztonságban érezzék magukat.
A kisgyermekek és a szeparációs szorongás
Valamikor 10 hónapos és 2 éves kor között sok kisgyermek kezd félni attól, hogy elválik a szülőtől. Nem akarják, hogy a szülő ott hagyja őket az oviban vagy lefekvéskor. Ilyenkor sírnak, kapaszkodnak, és megpróbálnak a szülő közelében maradni.
A kisgyerekek félnek a színlelt dolgoktól
A 4-6 éves korú gyerekek már tudnak képzelődni és színlelni. De nem mindig tudják megállapítani, hogy mi a valóságos és mi nem. Számukra az általuk elképzelt ijesztő szörnyek valóságosnak tűnnek. Ezért félnek attól, hogy mi rejtőzhet az ágyuk alatt vagy éppenséggel a szekrényben. Pontosan ezért rengetegen félnek a sötétben vagy esetleg a rossz álmoktól. De a kisgyerekek pánikolhatnak a hangos zajoktól is, például a mennydörgéstől vagy akár a tűzijátéktól.
Valós veszélyek
Amikor a gyerekek 7 évesek vagy idősebbek, az ágy alatti szörnyek már nem igazán tudják megrémiszteni őket, hiszen tudják, hogy nem valódiak. Ebben a korban néhány gyerek olyan dolgoktól kezd félni, amelyek a való életben is megtörténhetnek. Például a rablóktól, vagy a természeti katasztrófáktól, amelyekről sok esetben a tévéből tájékozódnak. Félhetnek attól, hogy megsérülnek, de nyugtalansággal tölti el őket annak a gondolata is, hogy meghalhat egy szerettük. Az iskoláskorú gyerekek az iskolai feladatok, a jegyek vagy a barátok közé való beilleszkedés miatt is szoronghatnak.
