Az összeolvadó törpegalaxisok első párja az Abell 133 galaxishalmazban található, mintegy 760 millió fényévre a Földtől, a másik pedig az Abell 1758S galaxishalmazban, amely már jó messze, 3,2 milliárd fényévre van.
A kutatók azt remélik, hogy a mostani felfedezések, és a jövőbeli vizsgálatok feltárják a nagyon korai univerzum titkait, amikor még az ehhez hasonló fekete lyukakkal ütköző törpegalaxis-párok sokkal gyakoribbak voltak.
A csillagászok számos példát találtak már arra, hogy a nagy, viszonylag közeli galaxisokban a fekete lyukak ütközési pályán vannak, de a törpegalaxisokban való keresésük sokkal nagyobb kihívást jelent, eddig pedig sikertelen is volt
– mondta Marko Micic, az Alabamai Egyetem asztrofizikusa, a tanulmány vezetője.
Ez is érdekelhet: Az univerzum rejtélyei – tények a fekete lyukakról
Az ehhez hasonló megfigyelésekben az az igazi kihívás, hogy az ilyen kisebb galaxispárok – az apró méretük miatt – halványabb fényjelzéseket mutatnak, amiket nehezebb is észrevenni. Ezek a galaxisok olyan csillagokat tartalmaznak, amelyek össztömege nem éri el a Nap tömegének mintegy 3 milliárdszorosát – míg a mi Tejútrendszerünkben mintegy 60 milliárd Napnak megfelelő tömeg található.
A felfedezéshez a kutatók több távcső adatait kombinálták, végül a röntgenadatok voltak a döntő fontosságúak, amelyek a fekete lyukpárok által kibocsátott nagyobb jeleket vették észre – írja a ScienceAlert.
Úgy tűnik, hogy az Abell 133 fúziója már jóval előrébb tart, és már becenevet is adtak neki a csillagászok: Mirabilis, utalva a levélfarkú csodakolibri latin elnevezésére. A levélfarkú csodakolibri a kifejezetten hosszú farkáról ismert, a név pedig a galaxispár körül megfigyelt hosszú farokra utal, amelyet az ütközés okozott.
Ami az Abell 1758S-t illeti, itt már a törpegalaxisok nem ugyanolyan mértékben kapcsolódnak össze, és úgy tűnik, hogy ezeket a galaxisokat és fekete lyukaikat jelenleg egy csillagokból és gázból álló „híd" köti össze, és még nem olvadtak össze ugyanolyan mértékben.
A két észlelt törpegalaxispár, balra a Mirabillis látható
NASA/CXC/University of Alabama/M. Micic et al./International Gemini Observatory/NOIRLab/NSF/AURA
Ha ezeket a rendszereket a korai univerzumban lévők analógiájaként használjuk, akkor az első galaxisokkal, fekete lyukaikkal és az ütközések okozta csillagkeletkezéssel kapcsolatos kérdéseknek tudunk utánajárni
– mondta Olivia Holmes asztrofizikus, az Alabamai Egyetem munkatársa.
A feltételezések szerint ezek a kisebb, ütköző galaxisok évmilliárdok alatt egyesültek a nagyobb galaxisokká (köztük a Tejútrendszerré), amelyek ma uralják az univerzumot – a kutatók emiatt gyakran „galaktikus ősöknek" nevezik őket.
A szakértők szerint még arra is van esély, hogy kiderüljön, hogyan jött létre és fejlődött a saját galaxisunk a mai állapotába, hiszen a galaxisunkkal kapcsolatban számos ellentmondás van, amelyek még magyarázatra szorulnak.
