Amikor nem emésztik fel aktívan az anyagot – ami amúgy a legtöbb csillagtömeggel rendelkező fekete lyuk esetében nem történik meg –, a fekete lyukak nem bocsátanak ki sugárzást, ezáltal észlelésük is lehetetlenné válik. Ahhoz, hogy felfedezzék őket, a tudósoknak furcsa módszerekhez kell folyamodnia – például olyan csillagokat kell keresniük, melyek látszólag kettős pályán, a nagy üresség körül keringenek. Igen, jól olvastátok.
Tudósoknak először sikerült ezzel a módszerrel egy, a Tejútrendszeren kívül található fekete lyukat felfedezniük. A közel 160 ezer fényévnyire, egy keringő csillag alapján azonosított fenomén a Nagy Magellán-felhőben, egy törpegalaxisban található – olvasható a ScienceAlert cikkében.
Az NGC 1850 BH1 névre keresztelt fekete lyukat az NGC 1850 csillaghalmazban fedezték fel. Az észlelés arra enged következtetni, hogy a módszer valóban hatásos a sűrűn lakott csillaghalmazokban lévő fekete lyukak felfedezésekor essen az a saját galaxisunkon belül, vagy épp kívül.
Az angliai Liverpool John Moores Egyetem asztrofizikusa, Sara Saracino szerint ahhoz, hogy módszerük sikeres legyen, szinte minden csillagot egyesével kell megvizsgálniuk.
Ha már megtaláltál egyet, akkor jó úton haladsz afelé, hogy sok másikat is felfedezz, különböző csillaghalmazokban
– mondta Saracino.
A legtöbb, a Tejútrendszeren kívül eddig felfedezett fekete lyuk mindig a kibocsájtott sugárzás miatt árulta el magát, ami már csak azért is érdekes, mert a fekete lyukak önmagukban nem sugároznak, a rájuk eső anyag viszont igen, ráadásul nem is kicsit.
A csillagászok becslései szerint csak a saját galaxisunkon belül százmillió fekete lyuk lehet. Eddig még csak megközelítőleg sem sikerült ennyit találnunk, ami azt jelenti, hogy jelentős hiányosságaink vannak ennek a továbbra is rejtélyes objektumnak a megismerésében.
A fekete lyukak körüli égitestek mozgása azonban árulkodó lehet: bár fizikailag kicsik, valamint – ahogy nevük is árulkodik – sötétek (a Nap tömegének tizenegyszeresét teszik ki, eseményhorizontjuk viszont csak 65 kilométer – a szerk.), gravitációs hatással vannak a körülöttük lévő térre.
Fekete lyuk
Tehát, amikor egy fekete lyuk gyakorlatilag befog egy csillagot, akkor utóbbi mozgása megváltozik. Bár a megfigyelt távolságból adódóan úgy tűnhet, hogy mozdulatlanul áll, a fénye más lesz: tőlünk távolodva hullámhossza megnyúlik, felénk tartva pedig lerövidül.
A fekete lyukak túlnyomó többségét csak dinamikusan lehet leleplezni. Amikor egy csillaggal rendszert alkotnak, akkor annak mozgását finom, de kimutatható módon befolyásolják, így kifinomult műszerekkel tudjuk megtalálni őket
– mondta Stefan Dreizler csillagász a németországi Göttingeni Egyetemről.
Saracino és csapata két évig gyűjtötte az adatokat a Very Large Telescope Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) segítségével, majd ezeket az eredményeket elemezve olyan hullámhossz-változásokat kerestek, amelyek kettőscsillagra utalnak. Az eredmény a NGC 1850 BH1 felfedezése volt.
Kísérőcsillaga körülbelül a Napnál körülbelül ötször nagyobb tömegű, és éppen a fősorozata végén jár. Távolsága a fekete lyukhoz nagyon kicsi, keringési ideje mindössze 5 nap.
A felfedezés azonban más szempontból is lenyűgöző: a NGC 1850 kozmikus szempontból ugyanis nagyon fiatal, mindössze 100 millió éves. Az NGC 1850 BH1 felfedezésének segítségével még több, még fiatalabb fekete lyukat találhatnak a tudósok, mely segíthet megérteni, hogyan alakulnak ki és fejlődnek ezek a furcsa jelenségek.
