26 évnyi kutatás áttekintése kimutatta, hogy a Toxoplasma gondii parazitával fertőzött farkasoknak látványosan megváltozik a viselkedése. De miért?
Ha van macskád valószínűleg már hallottál erről a parazitáról. A mikroszkopikus organizmusról eddig úgy gondolták, hogy csak a macskák szervezetében képes szaporodni, de nagyjából minden melegvérű állatot képes megfertőzni és elszaporodni. Ide tartozik az ember is, ahol a toxoplazmózis nevű, jellemzően tünetmentes (de sokszor halálos kimenetelű) parazitás betegséget okozhat – kezdi a Science Alert.
Ez is érdekelhet: Hiába a rokonság, kutyából sosem lesz farkas
Ha egyszer már egy másik gazdaszervezetbe kerültek, az egyes T. gondii parazitáknak meg kell találniuk a módját, hogy utódaik visszakerüljenek a macskákba, ha nem akarnak evolúciós zsákutcába kerülni. Ezt pedig meglehetősen hátborzonagtó módon igyekeznek elérni.
Tudni lehet, hogy a toxoplasmás egerek, patkányok nem félnek a macskától, az emberek esetében pedig a toxoplazmózis a heves vállalkozó kedv, vezetői hajlam, kockázatvállalás tulajdonságaival, illetve a túlzott merészségből adódó közlekedési balesetekkel is járhat.
Most pedig egy újabb faj csatlakozott a toxoplasma miatt megváltozott viselkedésű emlősök közé: a farkas.
Amikor a kutatók néhány évvel ezelőtt megtudták, hogy a Yellowstone Nemzeti Park egyes farkasai toxoplazmával fertőzöttek, Connor Meyer, a Montanai Egyetem doktorandusza és Kira Cassidy biológus összefogott, hogy kiderítsék, a parazita valóban megváltoztatja-e a farkasok viselkedését is.
Meyer és Cassidy 26 évnyi, a park szürke farkasaira vonatkozó kutatást tanulmányozott át, beleértve a különböző régióiban gyűjtött vérmintákból származó toxoplazma-vizsgálati eredményeket. Megvizsgálták a pumák adatait is, amelyekben a Toxoplasma képes szaporodni. Végül pedig megállapították, hogy azok a farkasok, amelyek sok pumával teli területre vándoroltak, nagyobb valószínűséggel fertőződtek meg toxoplazmával. Valószínűleg ezek a farkasok a pumáktól kapták el a fertőzést, a nagymacskák szaglászása vagy ürülékük elfogyasztása révén.
A fertőzött farkasok sokkal nagyobb valószínűséggel váltak falkavezérré. Sőt, nagyobb valószínűséggel hagyták el falkájukat fiatalabb korukban, és kerestek új területet vagy más falkákat.
Ez is érdekelhet: Magyarázatot találtak az ember és a farkas jégkorszak óta tartó kapcsolatára
Tudjuk, hogy a fertőzés megváltoztathatja az állatok viselkedését, de ezt nagyon nehéz dokumentálni a vadon élő állatpopulációkban. Az a jó ebben a tanulmányban, hogy egy mesés hosszú távú vizsgálatot használ fel arra, hogy a fertőzésnek és a viselkedésnek ezeket a finom hatásait szét tudjuk választani
– nyilatkozta Meggan Craft, a Minnesotai Egyetem ökológusa.
Végső soron azonban úgy tűnik, hogy a farkasok a toxoplasma-szaporodás számára zsákutcának bizonyulnak, mivel nem valószínű, hogy visszaadják a parazitát a pumáknak. Kutatók szerint, a parazita farkasokra gyakorolt hatása azt jelentheti, hogy az állatok valamikor a távoli múltban szerepet játszottak a fertőzés körforgásában.
