A Nap 2021-ben olyan heves kitörést produkált, hogy a Naprendszer több égitestjén is egyszerre lehetett érezni. Mindez fontos felfedezéseket hozhat.
Először fordult elő, hogy a Földön, a Holdon és a Marson lévő műszerek mind erős naptevékenységet regisztráltak, annak ellenére, hogy a bolygók a Nap ellentétes oldalán voltak akkoriban – írja a Science Alert. Ez a tapasztalás segíthet jobban megérteni a naptevékenységet − és felmérni annak az űrkutatási erőfeszítésekre gyakorolt lehetséges hatását.
Ez is érdekelhet: Váratlan napkitörés történt, 2023-ban ne is számítsunk másra
Az, hogy a Nap sugárzást és részecskéket lövell az űrbe, nem újdonság. A koronakidobódások − amelyek során a Nap több milliárd tonna anyagot és mágneses mezőt lök ki a Naprendszerbe − sem ritkák vagy különösen aggasztóak. Itt a Földön a légkörünk megvéd minket a Nap veszélyes sugárzásának teljes erejétől.
A légkörön kívül azonban már más a helyzet. Az űr veszélyes sugárzási környezetnek számít, és az ott tartózkodó űrhajósoknál nagyobb lehet a sugárzás okozta betegségek kockázata.
Egy különösen erős koronális tömegkilövellés (CME) részecskesugárzásából származó dózis sugárbetegséget okozhat − ez körülbelül 700 miligray dózist jelent −, és elég magas, körülbelül 10 gray sugárzás esetén két héten belül végzetes lehet. A CME-k képesek ilyen szintű sugárzásra, csak eddig viszonylag szerencsések voltunk.
Az űrügynökségek jelenleg küldetéseket terveznek a Holdra és a Marsra, amelyek egyikének sincs elegendő légköre a napsugárzás elleni védelemhez. Ezért fontos annak megértése, hogy milyen erős lehet egy CME, és milyen messzire tud eljutni.
Ha tovább olvasnál: Akkora napkitörés volt, hogy az egész Nap körül látható volt
2021. október 28-án a Nap olyan erős CME-t böfögött ki, hogy azt a Föld felszínén is észlelték. A Föld és a Mars akkor a Nap ellentétes oldalán helyezkedett el, egymástól mintegy 250 millió kilométer távolságra; a Mars távolabb a Naptól, mint a Föld. Így az észlelések lehetővé tették a tudósok számára, hogy tanulmányozzák, hogyan terjed a CME anyag, és milyen hatások érik a Naprendszer belső részének különböző pontjait.
A Földön a sugárzás orbitális dózisa 10 milligray lett volna, de a felszíni sugárzás mennyisége elhanyagolható volt. A Holdon 31 miligray-t regisztráltak a keringési pályán, és 17 miligray-t a felszínen. Eközben a Marson a keringési mérés 9 miligray volt, a felszínen pedig 0,3 miligray. Ezeknek az eseményeknek a megértése kulcsfontosságú a Hold felszínére irányuló jövőbeli küldetésekhez.
A jó hír az, hogy amikor egy CME kitör, általában kapunk egy előzetes figyelmeztetést. A CME kilövése után eltart egy ideig, körülbelül 15-18 órától néhány napig, amíg a részecskék elérik a Földet. Ha tudjuk, hogyan és milyen erővel terjednek a CME-k, az űrkutatók jobban felkészülhetnek majd a napvihar közeledtével.
