Néhány ember számára ez több mint egy gondolatkísérlet; ritka esetekben a nyitott gerinccel vagy a szabálytalan farokcsonttal születő csecsemők egy csökevényes „álfarokkal" születhetnek. Ezek a húsos kinövések gyakran tartalmaznak izmot, kötőszövetet és vérereket, de csontot vagy porcot nem – nem funkcionálisak, és általában röviddel a születés után eltávolítják őket.
Ha az emberi evolúciót nézzük, távoli főemlős őseinknek volt valamilyen farka, majd ez eltűnt a közvetlen leszármazási vonalunkból körülbelül 25 millió évvel ezelőtt, amikor az emberszabású majmok elváltak a majmoktól. Őseink valószínűleg azért dobták el a plusz függeléket, hogy energiát és kalóriát takarítsanak meg, amikor a két lábon járó egyensúlyt fejlesztették ki – természetesen a farokkal rendelkező főemlősök még ma is élnek.
A Dél- és Közép-Amerikában őshonos majomfajok bizonyos fajai olyan szorító farkakkal rendelkeznek, amely a fák ágai köré tekeredik, és még a testsúlyukat is képes megtartani. A legközelebbi élő farkú rokonaink azonban az Afrikában, Ázsiában és Dél-Európában élő majmok, például a páviánok és a makákók, amelyek farkukat főként egyensúlyozásra használják.
Egyiküknek sincs nyúlékony farka, mert az egy lépéssel lejjebb van a családfán
– mondta Peter Kappeler, a németországi Göttingeni Egyetem evolúciós antropológusa a Live Science-nek.
Tehát a mi farkunk valószínűleg nem lenne nyúlékony. Kappeler szerint azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy használhatatlanok lennének.
A szakember elmondása szerint egy hosszú, szőrös farok – mint a makákóké – hasznos lehet, ha melegre vágynánk, mert olyan lenne, mint egy természetes sál. Ha pedig úgy fejlődtünk volna ki, hogy télen téli álmot aludjunk, a farkunk jól jöhetne zsírraktárként – ezt a stratégiát alkalmazzák egyes nem főemlős emlősök, például a hódok is.
Ha a főemlős rokonainkon távolabbra tekintünk, találunk más kétlábút is: a kenguruknak például robusztusabb a farka, amely segíti megtartani a súlyukat, és erőt is ad az ugrásszerű lépéseikhez.
Ha azonban olyan farkunk lenne, mint a kenguruknak, az teljesen megváltoztatná az emberi járást is. Egy kenguru farkával nehéz lenne ugrálás nélkül manőverezni, hiszen idegesítően húznánk magunk után a talajon.
Emellett nehéz lenne elkerülni, hogy a mindennapi életünk során ne sérüljön meg véletlen. Mint azt minden macskatulajdonos tudja, a hosszú farokra könnyű rálépni, vagy véletlenül odacsukni az ajtóra. De a rövid méret se lenne túl kényelmes: leülni se tudnánk az eddig megszokott formában.
Nyilvánvaló, hogy ha lenne farkunk, át kellene tervezni az autósüléseket és a fürdőruhákat is
– mondta Jonathan Marks, a Charlotte-i Észak-Karolinai Egyetem antropológusa, szintén a Live Science-nek.
Ismerve az emberi gondolkodást, ha lenne farkunk, rengeteg új kiaknázatlan divatlehetőség is megnyílna az emberiség előtt. is).
De Marks szerint a divatlehetőségek végül nem ellensúlyozzák a kényelmetlenséget:
Szerintem ez egy igazi nyűg lenne a fenekünkben
– zárta rövidre.
