A négy helyett két lábon járásra való áttérés fajunk evolúciójának egyik legfontosabb mozzanata, ezért a tudósok szeretnék pontosan meghatározni, hogy mikor történt.
Egy új tanulmány szerint a fajunk 4 lábról 2 lábra áttérése körülbelül 7 millió évvel ezelőtt történt. Ez a Sahelanthropus tchadensis, az emberiség legrégebbi képviselő fajának, a Sahelanthropus tchadensisnek a combcsont (femur) és az alkar (ulna) fosszíliáinak részletes elemzésén alapul. Ezeket a fosszíliákat először 2001-ben fedezték fel a csádi Toros-Menallában.
Ugyanakkor valószínű, hogy ezek a korai homininok mind a négy végtagjukat használva is elég sokat másztak fára - ahogy az várható lenne, ha a faj fokozatosan áttért a négy lábról a két lábra. A comb- és alkarfosszíliáknak az ember, a csimpánz és a gorilla megfelelő csontjaival való összehasonlításával a kutatók ki tudták találni, hogy milyen mechanikával használták ezeket, és hogyan mozgott ez a faj.
A megkövesedett csontok összesen 20 különböző jellemzője alapján állapították meg, hogy a S. tchadensis két vagy négy lábon járt-e, beleértve a maradványok külső formáját és a belső struktúrákat, amelyeket mikrotomográfiás képalkotással értékeltek. Arra a következtetésre jutottak, hogy a megszokott kétlábúság, némi fára mászással együtt a legvalószínűbb forgatókönyv.
A csapat arra is utal, hogy a faj fára mászásának módja eltér a mai gorillákhoz és csimpánzokhoz képest: szilárd kézfogással, nem pedig ujj- és lábujjcsontokra támaszkodva. A kutatás egy korábbi tanulmányra épül, amely egy ugyanezen a helyszínen kiásott koponyafosszíliáról készült, és amelyről úgy gondolták, hogy szintén a S. tchadensishez tartozik.
A koponyaelemzés azt sugallta, hogy ezek a majomszerű lények kétlábúak voltak, de most már átfogóbb bizonyítékok állnak rendelkezésre. A fosszíliák nagyjából abból az időből származnak (6-8 millió évvel ezelőttről), amikor az ember genetikailag elvált a csimpánztól és a bonobótól, amelyek a legközelebbi még élő rokonaink, így ez egy döntő fontosságú szakasz - és amely már eddig is rengeteg tudományos vitát váltott ki.
Ezek a korai homininok valószínűleg olyan környezetben éltek, ahol erdők, pálmaligetek és füves területek keveredtek, és mind a két lábon járás, mind a fára mászás lehetőség volt számukra, miközben élelmet és vizet kerestek. A legegyszerűbb hipotézis továbbra is az, hogy a Sahelanthropus koponya utáni morfológiája kétlábúságra utal, és hogy bármely más hipotézisnek kevesebb magyarázó ereje lenne a Csádból származó anyag által bemutatott vonások összességére, írják a kutatók.
(Forrás: ScienceAlert)