Martin Elvis és Jonathan McDowell kutatók azt vizsgálták, mennyire lehetne fenntartható egy nagyobb emberi település a Holdon. Ezúttal egyetlen létfontosságú erőforrásra, a vízre koncentráltak. A Hold sarkvidékeinek állandó árnyékban fekvő krátereiben régóta tudunk vízjégről. Ezek a területek több milliárd éve nem kapnak közvetlen napfényt, így rendkívül hidegek, és természetes „csapdaként” őrizhetik a jeget. A legderűlátóbb becslések szerint akár egymilliárd tonna víz is lehet a Holdon.
Ez első hallásra hatalmas mennyiségnek tűnhet, egy város igényeit figyelembe véve azonban gyorsan megváltozik a kép.
A kutatók a számítások során egy egymillió lakosú településben gondolkodtak, és azt feltételezték, hogy az ott élők a felhasznált víz 98 százalékát képesek újrahasznosítani. Hasonló hatékonyságot jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson is el lehet érni. Azonban még ilyen kedvező feltételek mellett is valamivel több mint száz év alatt elfogyna a rendelkezésre álló víz.
Az egymilliárd tonnás érték ráadásul kifejezetten optimista becslés, a jelenlegi adatok alapján ugyanis a tényleges készlet akár harmincszor kisebb is lehet. Ebben az esetben egy nagy holdváros már néhány év alatt felélné a rendelkezésére álló vizet, egy kisebb város pedig nagyjából egy évtized alatt kerülhetne bajba. Egy ezerfős falu vagy tízezer lakosú település ezzel szemben akár több száz évig is működhetne.
A helyzet azonban nem teljesen reménytelen. Hatékonyabb újrahasznosítással és kisebb fogyasztással sokat lehetne nyerni, emellett aszteroidákról is érkezhetne utánpótlás. A kutatók szerint az is elképzelhető, hogy a Hold mélyebb rétegeiben jelenleg ismeretlen vízkészletek rejtőznek, mivel a mai vizsgálati módszerek csak néhány méter mélységig látnak.
Mindez arra utal, hogy egy kisebb holdbázis működtetése jóval reálisabb cél lehet, mint egy több százezres vagy milliós város felépítése. A Hold meghódításának egyik legnagyobb kérdése így végül egy nagyon is földi problémára vezethető vissza: lesz-e elég vizünk?
Olvasd el ezt is!