A megalitikus műemlékek Kr. e. 5. évezred körül jelentek meg Európában, a legkorábbiak a mai Franciaország és Spanyolország területén épültek. A Dolmen de Menga temetkezési halom az egyik legnagyobb és legrejtélyesebb ilyen építmény az egész kontinensen. Az itt található kövek tömegégen némelyike ugyanis eléri a 150 tonnát, a sírhelyhez szükséges alapanyagokat pedig viszonylag messziről szállították ide.
A kutatók az évek során számos elmélettel próbálták megmagyarázni, hogy a primitív kultúrájú, kőkori emberek hogyan hozhatták létre az építményt, azonban azt csak keveset vizsgálták, hogy milyen műszaki tudással rendelkeztek, valamint, hogy milyen munkakörülmények között építkeztek.
Ez is érdekelhet! Megtalálták a Stonehenge eredeti helyét
A Dolmen de Menga még sosem volt interdiszciplináris, azaz régészeti, rétegtani és paleontológiai vizsgálatnak kitéve. A gigantikus kövek mozgatásához és megfelelő elhelyezéséhez mind a környék, mind a fizika alapos ismereteire volt szükség. Az eredmények szerint az építmény egyedülálló bizonyítéka a kreatív géniuszok és a tudomány létezésének az újkőkorszakban
– olvashatók a kutatók gondolatai a The Independent cikkében..
Ajánljuk figyelmedbe! Régészek egy 3500 éves bevásárlólistára bukkantak
Fotó: Shutterstock
A megalitikus struktúra kőfalakból, valamint kőpillérekkel alátámasztott mennyezetből áll. A kutatók szerint az emlékmű építéséhez használt, egyenként több mint 100 tonnás köveket egy nagyjából 850 méterrel arrébb lévő domboldalról vájták ki, majd egy fából készült vonalon keresztül vontatták szánkó segítségével. A csapat úgy véli, hogy a munkások a vontatáshoz ellensúlyokat és rámpákat használtak. A köveket enyhén befelé irányuló szögben, karok segítségével helyezték el, ami alapos geometriai ismeretekre utal. Végül az oszlopokat hasonló szögben helyezték el, majd záróköveket helyeztek a tetejükre.
