A cigarettázás a tüdőrák első számú kockázati tényezője, s a tüdőrákos halálesetek számottevő százalékát a dohánytermékek okozzák.
Kétségtelen, hogy a tüdőrák elleni első számú védekezés a cigarettázás elkerülése, ugyanakkor az is igaz, hogy nem minden erős dohányos van egyértelműen rákos megbetegedésre ítélve. Valójában a túlnyomó többség nem. A tudósok régóta töprengenek azon, hogy miért, és egy új tanulmány megerősíti azt az elképzelést, hogy bizony a genetika is nagy szerepet játszik ebben.
Azon dohányosok körében, akiknél soha nem alakul ki tüdőrák, a kutatók találtak egy óriási előnyt. Úgy tűnik, hogy a tüdőjüket borító sejtek idővel kisebb valószínűséggel mutálódnak. Az eredmények pedig arra utalnak, hogy egyeseknél a DNS-javító gének aktívabbak, ami védelmet nyújthat a rák kialakulása ellen, még akkor is, ha rendszeresen cigarettáznak.
A tanulmány 14 soha nem dohányzó, valamint 19 könnyű, közepes és erős dohányos hörgőjéből vett genetikai mintákat használt fel. A résztvevők tüdejéből gyűjtött felszíni sejteket egyenként megvizsgálták, hogy megmérjék a genomjukban lévő mutációkat.
Ezek a tüdősejtek évekig, sőt évtizedekig túlélnek, és így a kor és a dohányzás hatására is felhalmozódhatnak a mutációk. A tüdő összes sejttípusa közül ezek válnak a legnagyobb valószínűséggel rákossá
– magyarázta Simon Spivack epidemiológus és tüdőgyógyász az Albert Einstein College of Medicine-től.
A szerzők szerint az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az emberi tüdőben a természetes életkor előrehaladtával nő a mutációk száma, és a dohányosok körében a DNS-károsodás még jelentősebb. A dohányfüstöt már régóta összefüggésbe hozzák a tüdő DNS-károsodásának kiváltásával, de az új tanulmány szerint nem minden dohányos van ugyanabban a helyzetben.
Míg a dohányzás mennyisége összefüggött a sejtmutációs arány növekedésével, a napi egy doboz cigarettával egyenértékű, körülbelül 23 évnyi dohányzás után ez a kockázat megállt. Méga legsúlyosabb dohányosoknak sem volt a legnagyobb a mutációs terhe.
Adataink azt sugallják, hogy ezek az egyének azért maradtak életben ilyen sokáig az erős dohányzás ellenére, mert sikerült elnyomniuk a további mutációk felhalmozódását. A mutációk ilyen mértékű kiegyenlítődése abból eredhet, hogy ezeknek az embereknek nagyon jól működő rendszereik vannak a DNS-károsodások javítására vagy a cigarettafüst méregtelenítésére
– mondta Spivack.
Az eredmények magyarázatot adhatnak arra, hogy az élethosszig tartó dohányzók 80-90 százalékánál miért nem alakul ki tüdőrák, azoknál pedig miért, akik egyáltalán nem dohányoznak. Bár természetesen a mérgező dohányfüst extra sejtmutációkat vált ki a tüdőben, az, hogy ezek a mutációk daganattá alakulnak-e, attól függ, hogy a szervezet mennyire képes a DNS javítására vagy a DNS-károsodás csökkentésére.
A DNS-javítással foglalkozó gének lehetnek öröklöttek vagy szerzettek, és a javító gének elnémulása korábbi kutatások szerint összefüggésbe hozható a tumorok kialakulásával.
De természetesen nem csupán a gének befolyásolják az egyén rákkockázatát. Az olyan környezeti tényezők, mint az étrend, szintén hatással lehetnek a szervezetben lévő tápanyagokra, amelyek szabályozhatják a daganatok kialakulását.
Az pedig, hogy mitől lesz az egyén szervezete jobb a DNS javításában, még vita tárgyát képezi, és valószínűleg bonyolult lesz megfejteni, de az új eredmények eddig arra utalnak, hogy ez a folyamat szorosan összefügg a tüdőrák kialakulásával.
