Egy világ, amelyben IRL („in-real-life”) és URL („uniform resource locator”) házasságöt kötnek egymással, majd bemutatják szerelemgyereküket, a gravitációt meghazudtoló, minden mérethez igazodó, lehetetlent nem ismerő metadivatot. Ez volna a jövő? Vagy ez már a jelen? Esküdt Judit cikke.
Az biztos, hogy a virtuális terek, valamint a digitális divat a niche-ből lassan, de biztosan mára mainstreammé nőtték ki magukat. Ahogy mi is megírtuk, éppen zajlik az első Metaverse Fashion Week, azaz a virtuális divathét a metaverzumban, egy népszerű platformon, a Decentralandben. Tavaly ilyenkor még sok brand kérdőn nézett az új irányra – egyáltalán mi ez, mihez kezdjen vele –, mostanra azonban nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen lett, hogy a luxusmárkák megtegyék az első lépéseket a metaverzumban.
Miért szexi?
Jelenleg a luxusmárkák bevételeinek elenyésző százaléka származik digitális eladásból, ez azonban a közeljövőben várhatóan változni fog, ahogy a divat egyre inkább szerves részét fogja képezni a metaverzumnak. A Z generációs közönség ugyanis egyre több időt tölt ott játékkal, vásárlással, társasági élettel – aki kimarad, lemarad.
A teljes iparág felkapta a fejét, amikor tavaly a Dolce & Gabbana kilenc NFT ruhája összesen 5,7 millió dolláros (1,885 ETH) áron kelt el.
A „virtuális és hibrid luxuscikkek” valós potenciáljának jelene ez, a jövő pedig a Morgan Stanley előrejelzéseit alapul véve az, hogy a „Metaverse Gaming,” az NFT 2030-ra a luxuspiac 10%-át képviselheti majd.
Divathét a metaverzumban
Ruhakiállítás Decentralandben
MVFW.org
A többség egyetért abban, hogy nem a valós kifutó pontos digitális másának megjelenítése az elsődleges cél a metaverzum divathetén. A metadivathét sokkal inkább remek lehetőség lehet arra, hogy a brandek a 3D-s virtuális világ platformtechnológiáját felhasználva, jelenlegi márkauniverzumukat egy teljesen új aspektussal bővítsék. Virtuális avatárok sétálnak a kifutókon, a bemutatott öltözetek pedig megvásárolhatók és viselhetők lesznek Decentralandben.Egyes kollekcióknak fizikai változata is készülhet, így akár az is elképzelhető, hogy egy ületben egyszerre vásároljuk meg egy darab valós és virtuális változatát – előbbit magunknak, utóbbit az avatárunk részére.
Egy ruha érintése
Úgy tartják, kevés olyan használati tárgyunk van, ami intimebb volna a ruháknál, hiszen azok közvetlenül a bőrünkre simulnak, magunkon viseljük őket. Egy ruhával nem csak testünket, de lelkünket is öltöztetjük. A valós világban már ismerjük a szabályokat: az öltözködési protokollt, hányas a cipőnk, dioptriás-e a napszemüvegünk, allergiásak vagyunk-e a fémre. Van abban szépség, amikor egy új ruhán végigsimít az ember – amikor lehet tudni ki készítette, ki tervezte, mi a története. Emberi. Személyes. Vajon mindez elveszti relevanciáját, és idejét múlt lesz? Aligha. A „fizikai” öltözködéskultúra mindig szerves részét képezte az emberiség történetének, és ez aligha fog kikopni a közeljövőben. Sőt az is lehetséges, hogy felértékelődnek a kis műhelyekben, szakavatott kezek által teremtett fizikai tárgyak.
A jövő kérdése
A pazarlás állandó probléma a divatiparban. Újabban a cégek óriási erőforrásokat mozgatnak meg, hogy palackokat hasznosítsanak újra, biopamutot állítsanak elő, csökkentsék az ökológiai lábnyomukat. A digitális ruhadarabok előállításának lábnyoma azonban még ezzel együtt is 95%-kal alacsonyabb, mint a fizikai ruhadaraboké. Persze, addig, amíg fizikai testben élünk, fizikai ruhákra is szükség lesz.
Egyelőre sok a nyitott kérdés. Ha hibrid életet élünk majd, vajon lesz digitális öltözködési protokoll? A két világ divatja milyen hatással lesz egymásra? Mi lesz a való élet divatjával? Ha hihetünk a jóslatoknak, 2030-ra a ruhatárunk 10%-a digitális lesz. A többi 90% pedig fenntartható, minél inkább lokális darabokat fog tartalmazni.
