Egy világ, amelyben IRL („in-real-life”) és URL („uniform resource locator”) házasságöt kötnek egymással, majd bemutatják szerelemgyereküket, a gravitációt meghazudtoló, minden mérethez igazodó, lehetetlent nem ismerő metadivatot. Ez volna a jövő? Vagy ez már a jelen? Esküdt Judit cikke.
Az biztos, hogy a virtuális terek, valamint a digitális divat a niche-ből lassan, de biztosan mára mainstreammé nőtték ki magukat. Ahogy mi is megírtuk, éppen zajlik az első Metaverse Fashion Week, azaz a virtuális divathét a metaverzumban, egy népszerű platformon, a Decentralandben. Tavaly ilyenkor még sok brand kérdőn nézett az új irányra – egyáltalán mi ez, mihez kezdjen vele –, mostanra azonban nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen lett, hogy a luxusmárkák megtegyék az első lépéseket a metaverzumban.
Miért szexi?
Jelenleg a luxusmárkák bevételeinek elenyésző százaléka származik digitális eladásból, ez azonban a közeljövőben várhatóan változni fog, ahogy a divat egyre inkább szerves részét fogja képezni a metaverzumnak. A Z generációs közönség ugyanis egyre több időt tölt ott játékkal, vásárlással, társasági élettel – aki kimarad, lemarad.
A teljes iparág felkapta a fejét, amikor tavaly a Dolce & Gabbana kilenc NFT ruhája összesen 5,7 millió dolláros (1,885 ETH) áron kelt el.
A „virtuális és hibrid luxuscikkek” valós potenciáljának jelene ez, a jövő pedig a Morgan Stanley előrejelzéseit alapul véve az, hogy a „Metaverse Gaming,” az NFT 2030-ra a luxuspiac 10%-át képviselheti majd.
Divathét a metaverzumban
Ruhakiállítás Decentralandben
MVFW.org
A többség egyetért abban, hogy nem a valós kifutó pontos digitális másának megjelenítése az elsődleges cél a metaverzum divathetén. A metadivathét sokkal inkább remek lehetőség lehet arra, hogy a brandek a 3D-s virtuális világ platformtechnológiáját felhasználva, jelenlegi márkauniverzumukat egy teljesen új aspektussal bővítsék. Virtuális avatárok sétálnak a kifutókon, a bemutatott öltözetek pedig megvásárolhatók és viselhetők lesznek Decentralandben. Egyes kollekcióknak fizikai változata is készülhet, így akár az is elképzelhető, hogy egy ületben egyszerre vásároljuk meg egy darab valós és virtuális változatát – előbbit magunknak, utóbbit az avatárunk részére.
Egy ruha érintése
Úgy tartják, kevés olyan használati tárgyunk van, ami intimebb volna a ruháknál, hiszen azok közvetlenül a bőrünkre simulnak, magunkon viseljük őket. Egy ruhával nem csak testünket, de lelkünket is öltöztetjük. A valós világban már ismerjük a szabályokat: az öltözködési protokollt, hányas a cipőnk, dioptriás-e a napszemüvegünk, allergiásak vagyunk-e a fémre. Van abban szépség, amikor egy új ruhán végigsimít az ember – amikor lehet tudni ki készítette, ki tervezte, mi a története. Emberi. Személyes. Vajon mindez elveszti relevanciáját, és idejét múlt lesz? Aligha. A „fizikai” öltözködéskultúra mindig szerves részét képezte az emberiség történetének, és ez aligha fog kikopni a közeljövőben. Sőt az is lehetséges, hogy felértékelődnek a kis műhelyekben, szakavatott kezek által teremtett fizikai tárgyak.
A jövő kérdése
A pazarlás állandó probléma a divatiparban. Újabban a cégek óriási erőforrásokat mozgatnak meg, hogy palackokat hasznosítsanak újra, biopamutot állítsanak elő, csökkentsék az ökológiai lábnyomukat. A digitális ruhadarabok előállításának lábnyoma azonban még ezzel együtt is 95%-kal alacsonyabb, mint a fizikai ruhadaraboké. Persze, addig, amíg fizikai testben élünk, fizikai ruhákra is szükség lesz.
Egyelőre sok a nyitott kérdés. Ha hibrid életet élünk majd, vajon lesz digitális öltözködési protokoll? A két világ divatja milyen hatással lesz egymásra? Mi lesz a való élet divatjával? Ha hihetünk a jóslatoknak, 2030-ra a ruhatárunk 10%-a digitális lesz. A többi 90% pedig fenntartható, minél inkább lokális darabokat fog tartalmazni.
