A legújabb kutatások kimutatták, hogy a szuperóriás csillagok által létrehozott és a szupernóváknak nevezett hatalmas kozmikus robbanások által a világűrben szétterjedt csillagpor mennyisége nagyobb, mint azt korábban hitték.
A csillagpor felülvizsgált elemzését a NanoSIMS ionszonda tette lehetővé, amely képes mérni a szuperóriás csillagok által létrehozott izotópok – egy elem azonos protonszámú, de eltérő számú neutronokkal rendelkező atomjai – eloszlását.
Az eredmények fontos következményekkel járhatnak a Naprendszerünk kialakulásának megértése szempontjából. Ez a csillagpor ugyanis része volt annak a csillagközi közegnek, amelyből végül azok az építőkövek lettek, amelyekből a Nap és bolygói megszülettek.
Annak ismerete, hogy a csillagpor jóval nagyobb hányada szupernóva-robbanásokból származik, fontos új paramétereket biztosít a kutatók számára a csillagközi közeg [a csillagrendszerek között létező anyag] porfejlődésének számítógépes modelljeihez. Ez különösen igaz a frissen keletkezett szupernóvapor és a régi csillagközi por túlélésének leírásakor, amikor a szupernóva lökéshullámok áthaladnak rajta
– mondta Peter Hoppe, a Max Planck Intézet Részecskekémiai Tanszékének kutatója egy nyilatkozatban.
Hoppe vezette a legújabb csillagpor-kutatások megerősítik, hogy a szuperóriás csillagok és az életük végét jelző szupernóvák a Naprendszerben található csillagpor több mint 25 százalékáért lehetnek felelősek.
A csillagok életük során hatalmas magfúziós kemencékként működnek, amelyek könnyebb elemeket vesznek fel és olvasztanak össze, bőséges mennyiségű energiát és egyre nehezebb elemeket, például szenet és uránt termelve.
A csillagok életének végén, amikor a fúzióhoz szükséges nyersanyagok elfogynak, megkezdődik a magjuk összeomlása. A legnagyobb tömegű csillagokban ez hatalmas szupernóva-robbanásokat vált ki, amelyek a csillagok által létrehozott elemeket az űrbe lövik.
Ezek az elemek végül eljutnak a csillagközi közegbe, ahol a nem illékony elemek nagy része csillagporrá kondenzálódik. Míg ennek az anyagnak egy része megsemmisül, a maradék végül beépül a csillagok következő generációjába, valamint a körülöttük kialakuló bolygórendszerekbe.
Ez a folyamat a mi térségünkben több mint 4,6 milliárd évvel a Nap és bolygói kialakulása előtt zajlott le. Mivel ez a Naprendszer kialakulása előtt történt, a tudósok ezt az anyagot „preszoláris szemcséknek" nevezik.
A szuperóriás csillagokban szintetizálódó elemek szokatlan izotópmintázatúak, amelyek nem gyakoriak a Naprendszerben.
Mivel az üstökösök és a meteoritok idejük nagy részét a Naptól távol töltik, az őket alkotó anyagot viszonylag érintetlenül hagyja a napsugárzás, és továbbra is jól reprezentálja azt az anyagot, amelyből a Naprendszer kialakult.
Ez azt jelenti, hogy a tudósok a meteoritokban és üstökösökben kimutathatják a szupernóvákból származó preszoláris szemcsék jelenlétét, amelyek a Naprendszer csillagainak és bolygóinak létrejötte után megmaradt anyagból keletkeztek.
Maguk a preszoláris szemcsék is hasonló betekintést nyújthatnak a tudósoknak az őket létrehozó csillagfúziós folyamatokba, valamint abba, hogy milyen típusú csillagokból származhatnak.
Hoppe azt javasolta, hogy a jövőbeni ilyen jellegű kutatások azokra a folyamatokra koncentráljanak, amelyek a szupernóvák által kibocsátott csillagpor keveredését okozzák a csillagközi közeggel, hogy a Naprendszerünkhöz hasonló bolygórendszerek robusztusabb evolúciós modelljeit hozzák létre.
Forrás: Space.com
