Több száz megkövesedett cápafoggal teli „temetőt” találtak Ausztrália partjainál, írja az IFLScience.
A beszámolók alapján az ausztrál nemzeti tudományos ügynökség, a CSIRO által üzemeltetett Research Vessel (RV) Investigator nevű hajón dolgozó tudósokat lenyűgözte a felfedezés, amelyet a tengerfenék kis területén találtak, több mint 5 kilométeres mélységben a Kókusz-szigeteknél.
A tudóscsoport éppen az utolsó vonóhálós felmérését végezte, amikor több mint 750 megkövesedett fogat ástak elő több modern és őskori cápafajból.
Úgy tűnik, hogy a fogak modern cápáktól, például makócápáktól és fehér cápáktól származnak, de ősi cápafogakra is bukkantunk, köztük az óriás megalodon közvetlen ősétől
– mondta Dr. Glenn Moore, a Nyugat-ausztrál Múzeum halászati kurátora.
A régóta kihalt megalodon volt a végső csúcsragadozó, amely a tápláléklánc legmagasabb fokát foglalta el a tengeri állatok között. A tudomány még mindig bizonytalan, hogy mekkora lehet a fenevad, de a közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy mindössze öt harapással képes volt lenyelni egy 8 méter hosszú emlőst, így könnyebben elképzelhetjük a kolosszális méreteit.
A megtalált fogak közül a legidősebb nagyjából 15 millió éves, és minden bizonnyal a megalodon legközelebbi rokonához tartozott, egy olyan cápához, amely több mint 12 méter hosszúra is megnőhetett.
De a kutatók a fogak mellett egy új cápafajt is felfedeztek, amelyről eddig még semmilyen feljegyzés nem készült még.
Az út elején begyűjtöttünk egy feltűnő ki csíkos szarvascápát. A faj egyedülálló Ausztráliában, de eddig még nem nevezték el és feljegyzések sem készültek róla. Az általunk gyűjtött példány hihetetlenül fontos lesz a tudomány számára, mert a faj leírására fogjuk használni
– mondta Dr. Will White, a CSIRO Ausztrál Nemzeti Halgyűjteményének cápaszakértője.
A IFLScience hozzátette: a szarvascápák lassan mozognak és lényegében megfoghatatlanok, nappal szívesebben bújnak meg a tengerfenék sziklái és hínárjai között, mielőtt éjszaka előbújnának táplálkozni. Az új csíkos példányról egyelőre csak annyit tudni, hogy több mint 150 méter mélyen él.
A tudósok különböző kamerákkal rögzítették a fajokat, és még azzal is meg kellett küzdeniük, hogy az egyik érdeklődőbb cápa ráharapott a berendezésre.
A kutatók azt is elmondták, hogy a felfedezések nem csak az új fajokra korlátozódnak. Az eredmények lehetőséget adnak számukra, hogy többet megtudjanak a tengeri ökoszisztémákról, valamint a fajok elterjedéséről, elterjedéséről és viselkedéséről
