A túlhalászás az elmúlt fél évszázadban kiirtotta a cápapopuláció 70 százalékát.


A legsúlyosabban érintett az óceáni fehérfoltú cápa, melynek populációja az elmúlt 60 évben 98 százalékkal csökkent. A kihalás szélére az emberi tevékenység sodorta ezt a fajt, amely egyébként az emberre nézve különösen veszélyes. Ezekre a cápákra az uszonyaikért vadásznak és a legkülönbözőfélébb halászati módszerekkel ejtik foglyul őket ─ olvasható a Sciencealert hasábjain.

Nick Dulvy, a Simon Fraser Egyetem munkatársa más szakemberekkel együtt éveken át tanulmányozta és elemezte a tudományos tanulmányokból és halászati adatokból származó információkat annak érdekében, hogy képet alkosson a 31 cápa- és rájafaj globális állapotáról.

A tanulmányozott fajok háromnegyede sodródott a kihalás szélére. A 31 faj közül továbbá 18 fajról több információt tudtak meg, ezeknek a fajoknak 1970 óta 70 százalékuk halt ki. Ezeken belül pedig három cápafaj ─ a fehérfoltú cápa, a csipkés pörölycápa és a kalapácsfejű cápa ─ kritikusan veszélyeztetett, populációjuk több mint 80 százalékkal csökkent.

A Nature folyóiratban szerdán megjelent tanulmány egyértelműen megjelöli a túlhalászást és a fajok gyenge védelemét, mint veszélyforrást, és hangsúlyozza, hogy a fajok populációja még növekedhet, amennyiben teszünk természetvédelmi erőfeszítéseket.

A figyelmetekbe ajánljuk