Ezene a héten a NATO „Steadfast Noon" néven nukleáris csapásmérő gyakorlatot tart, amelynek célja a nukleáris fegyverek hordozására használt vadászgépek bevetésének gyakorlása. Talán nem meglepő, de Oroszország is ebben a hónapban fog gyakorlatozni, válaszul a NATO lépésére. Bár ezek a próbák nem tartalmaznak igazi bombákat, mégsem jönnek túl jókor, mivel Vlagyimir Putyin nemrégiben azt sugallta, hogy a Kreml bevethet nukleáris fegyvereket az Ukrajna elleni háborúban.
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság tisztviselői hangsúlyozták, hogy nem látják komoly jelét annak, hogy Oroszország aktívan készülne nukleáris csapást mérni. Bár a jelek – amelyekre a globális közösségnek támaszkodnia kell az orosz nukleáris fegyverprogram megfigyelése során – nem tévedhetetlenek, meglehetősen szilárdak.
Nagyon komolyan veszünk minden nukleáris fegyverkezést vagy nukleáris kardcsörtetést. Nem láttunk okot arra, hogy kiigazítsuk saját stratégiai nukleáris álláspontunkat, és arra sincs semmi jel, hogy Oroszország nukleáris fegyverek azonnali bevetésére készülne
– mondta Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház sajtótitkára.
Oroszország esetében az arzenál régi és megalapozott, hasonlóan az USA nukleáris fegyverprogramjához. Oroszországot nagyon is behálózzák a nemzetközi és kétoldalú fegyverzetellenőrzési szerződések, amelyek nagyfokú átláthatóságot biztosítanak számunkra. Minden ország valamelyest egy nyitott könyv. Persze mindenkinek vannak még bizonyos titkai, amelyeket megőriznek. Ha azonban a műholdak vagy repülőgépek érzékelőit a kulcsfontosságú pontokra irányítják, akkor könnyen elkaphatóak
– mondta Eric Gomez, a Cato Intézet fegyverzetellenőrzéssel és nukleáris stabilitással foglalkozó vezető munkatársa.
Az Egyesült Államokhoz és a világ más nukleáris hatalmaihoz hasonlóan Oroszország interkontinentális ballisztikus rakétái és tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétái mindig bevetésre készek és állandóan készenléti állapotban vannak.
Az úgynevezett „stratégiai" nukleáris fegyvereket városok vagy nagy ipari célpontok ellen szánják. ( Valószínűleg ez a fajta jut eszébe az embereknek, ha egy nukleáris bombázásra gondolnak.) A „taktikai" nukleáris fegyverek pedig azok, amelyek a szomszédos Ukrajnára mért orosz csapás esetén aggodalomra adnának okot. Kisebbek, és zárt támadásokra, leginkább harci övezetekben történő támadásokra szolgálnak.
Oroszország atombombáit különféle katonai létesítményekben tárolják, és a bevetéshez azokat repülőgépekre vagy hordozórakétákra kellene pakolni.
Pavel Podvig, aki az Orosz Stratégiai Nukleáris Erők kutatószervezetet vezeti, megjegyzi, hogy a világközösség ismeri annak a nagyjából 12 nukleáris fegyverraktárnak a helyét Oroszország körül, ahonnan a támadás indulna. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok különösen jól ismeri a legtöbb helyszínt, mivel 2003 és 2012 között a Cooperative Threat Reduction nevű kezdeményezés keretében együtt dolgoztak a tárolók fizikai biztonságának javításán.
Emellett a globális hatalmak légi és műholdas megfigyelés és egyéb hírszerzési jelek kombinációjával figyelik egymás nukleáris fegyverprogramjait. Az elemzés részben művészet, részben pedig tudomány, amint azt Észak-Korea nukleáris programjának megfigyelése különösen jól mutatja, tekintettel az ország rendkívüli elszigeteltségére.
Bár több kutató is figyelmeztet, hogy soha nincs tökéletes információ, ennek ellenére az Oroszországon belüli, régóta tartó hírszerzési műveletek lehetővé teszik a nemzetközi szakértők számára, hogy kiszúrják az esetleges fenyegető orosz előkészületeket.
