Milyen messze kell lennünk, hogy túléljünk egy aszteroidabecsapódást?
Shutterstock

Illusztráció

Milyen messze kell lennünk, hogy túléljünk egy aszteroidabecsapódást?

Általában kétféle reakció létezik, ha egy bolygóba becsapódó aszteroida kerül szóba: a legtöbben nem veszik komolyan a lehetőséget, de vannak, akik rettegnek, hogy valamikor bekövetkezik. Pedig érdemes pragmatikusan hozzáállni: ne becsüljük alá a veszélyt, de ne is túlozzuk el.

Szerencsére számos szervezet tanulmányozza az űrben keringő veszélyes objektumokat, ráadásul már egy aszteroidát is el tudnánk téríteni, ahogy azt a NASA DART küldetése is bebizonyította.

De mi történne, ha mindezek ellenére is becsapódna egy aszteroida? 

Ez leginkább az aszteroida méretétől, a sebességétől és a sűrűségétől függ – kezdi a gondolatmenetet az IFLScience.

Eddig mindössze hét aszteroidát fedeztek fel, majd követtek nyomon, mielőtt azok összeütköztek volna a bolygónkkal. Tekintve, hogy mennyi kisebb aszteroida éri el a légkörünket, a szám kifejezetten kevés. Az viszont jó hír, hogy ezeket már órával a becsapódás előtt észlelik, így elég ideje lehet az embereknek, hogy biztonságba vonuljanak, ha valamelyik aszteroida valós veszélyt jelentene.

Olvasd el ezt is! A távolság ereje: ilyen messze kell lennünk egy atombombától, hogy túléljük

És milyen messze kell lenni ahhoz, hogy biztonságban legyünk? 

Persze ez is az aszteroida tulajdonságaitól is függ, de van néhány történelmi példa, amelyből pontosabb képet kaphatunk. A gondolatmenet most olyan „városgyilkos" objektumokról szól, amelyek elpusztítanának egy várost, de nem hoznának tömeges kihalást.

A leghíresebb példa a Tunguszkai esemény: 1908. június 30-án reggel egy űrszikla – akár 60 méteres is lehetett – a légkörben széttöredezett, majd hatalmas energiát szabadított fel a szibériai Podkamennaja Tunguszka felett. Az objektum 2150 négyzetkilométeres területen 8 millió fát tett a földdel egyenlővé. A feltételezések szerint legalább két ember meghalt az esemény következtében.

A tudósok a mai napig vakarák a fejüket, hiszen jelentősebb kráter nem maradt a becsapódás után:a legvalószínűbb feltételezés szerint egy üstökös vagy egy kőmeteorit robbant fel a Föld légkörében. A robbanás apró darabokra szakította a meteoroidot, amelyek már túlságosan kicsik voltak ahhoz, hogy észlelhető becsapódási krátert hozzanak létre.

Ez is érdekelhet: Óriási pusztítást végzett volna a most felfedezett antarktiszi meteor

Az aszteroida által felszabadított energia becslések szerint három és 30 megatonna lehetett, aminél csak pár létező (és tesztelt) nukleáris fegyver erősebb, ami jól jelzi, mekkora pusztítást végzett volna az aszteroida egy lakott területen.

A biztonságos terület valószínűleg több tíz kilométerre lenne a becsapódás epicentrumától. Egy hasonló célból kifejlesztett kalkulátor szerint 10 kilométeren belül minden épület összeomlana, 20 kilométeren belül már csak a fából készültek, míg 30 kilométer után csak az üvegablakok törnének össze.

Az arizonai Barringer meteorkrátert formáló becsapódás valamivel kisebb méretű és hozamú volt, mint a Tunguska, de egy 1 kilométeres lyukat azért még így is belevájt a földbe, és 6 kilométeres körzetben elpusztított minden állatot, 12 kilométeres körzeten belül pedig súlyosan megsebesítette őket.


A figyelmetekbe ajánljuk