Állatok ásítását vizsgálták egy új kutatásban, és érdekes eredményekre jutottak.
Egy 2021-ben végzett nagyszabású állatkísérlet során kiderült, hogy a nagyobb agyú és több neuronnal rendelkező gerincesek általában hosszabb ideig ásítanak – írja a Science Alert
Ez is érdekelhet: Álmodnak-e valójában a kutyák – és ha igen, miről?
A kutatók 1291 ásításról gyűjtöttek adatokat állatkerti kirándulásokról és online videókról, összesen 55 emlős- és 46 madárfajra vonatkozóan. Erős pozitív korrelációt találtak aközött, hogy egy állat mennyi ideig ásít és mekkora az agya.
Több állatkertbe is elmentünk egy kamerával, és az állatok ketrecei mellett vártuk, hogy az állatok ásítozzanak
− meséli Jorg Massen etológus a hollandiai Utrechti Egyetemről az eredetileg a Communications Biology folyóiratban megjelent tanulmányban.
A tanulmány felfedi, hogy miért ásítunk, és hogy bizonyos állatoknak − mint például a zsiráfok −, miért nincs szükségük egyáltalán az ásításra.
Bár az ásítás mintázata állandó, az időtartama az agy méretével és az idegsejtek számával együtt fejlődött. Ráadásul úgy tűnik, hogy ez a funkció konzerválódott az állatok különböző csoportjaiban, így evolúciós eredete legalább a madarak és emlősök közös őséig, de potenciálisan még tovább is visszavezethető.
Ha tovább olvasnál: Így függ össze az agyméret az ásítással
Fotó: Shutterstock
Az elemzést azért hozták létre, hogy teszteljék a tanulmányon dolgozó egyik kutató által 2007-ben felállított hipotézist: miszerint az ásítás az agy hűtésének egyik alapvető módja.
Ezért van a nagyobb agyaknak hosszabb ásításra szükségük ahhoz, hogy megfelelően lehűljenek.
Ezt támasztja alá ez a kutatás is is, amely szerint az emlősök hosszabb ideig ásítanak, mint a madarak. A madarak maghőmérséklete magasabb, mint az emlősöké, ami nagyobb hőmérsékletkülönbséget jelent a környező levegővel szemben, ami azt jelenti, hogy egy rövidebb ásítás is elég ahhoz, hogy a hűvösebb levegőt bevonzzák.
Hasonló következtetésekre jutottak egy 2016-os, emberekkel foglalkozó tanulmányban is, bár abban az esetben csak 205 ásítást és 24 fajt mértek.
Megállapították, hogy a legrövidebb ásítást (0,8 másodperc) az egereknél, a leghosszabbat (6,5 másodperc) pedig az embereknél tapasztalták.
A hűvös levegő egyidejű belégzése és a szájüregeket körülvevő izmok megfeszítése révén az ásítás növeli a hűvösebb vér áramlását az agyba, és így hőszabályozó funkcióval bír.
Az intelligenciával nincs összefüggésben az ásítás hossza, csak az agy méretével és a benne lévő neuronok számával.
Ugyanígy az ásítás gyakoriságával sincs korreláció. Mi emberek például általában napi 5-10 alkalommal ásítunk. Ráadásul valóban ragályos. Ennek egyik hipotézise, hogy szociális funkciót tölt be: egy csoportot ugyanabba a lelkiállapotba hoz, és segít az alvási szokások szinkronizálásában is.
