A Tejútrendszer határai sokkal távolabbra nyúlhatnak, mint eddig gondoltuk.
A galaxisokat por- és gázfelhő lengi be, melyet a tudomány cirkumgalaktikus közegnek nevez. Ez a vékony anyag óriási, a galaxis látható tömegének nagyjából 70 százalékát teszi ki. Erőteljes jelenléte ellenére azonban viszonylag keveset lehet tudni a szerkezetéről, de nehezen behatárolható az is, hogy hol ér véget egy galaxis és hol kezdődik egy másik.
Még több hír az univerzumról! Egy 20 millió év után feltámadt galaxisra bukkantak a csillagászok
A Science Alert szemlézte azt a kutatást, mely azt a körülbelül 270 millió fényévre lévő galaxist vizsgálta, amely betekintést engedett a korongja és a környező cirkumgalaktikus közeg között létrejövő kölcsönhatásba. Az itt látottak segíthetnek meghatározni saját galaxisunk, a Tejútrendszer határait is, amely a kutatás szerint sokkal messzebbre nyúlik, mit azt korábban hittük.
Az eredmények ugyanis arra engednek következtetni, hogy a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis összefonódása – az előzetes számításokkal ellentétben – már rég elkezdődhetett.
Spirálgalaxis
Fotó: Shutterstock
A feljebb említett kutatás során, mely ausztrál és amerikai csillagászokhoz köthető, a Keck Cosmic Web nevet viselő eszközzel vizsgálták meg a viszonylag apró, IRAS 08339+6517 (röviden IRAS08) névre keresztelt spirálgalaxist. A korábban hasonló témában végzett kutatások során a csillagászok a még távolabbi galaxisok esetében a fekete lyukak segítségével (arra, hogy miképp, a kutatás nem tér ki, de fontos megemlíteni, hogy nem a fekete lyukakkal, hiszen azoknak fénye nincs – a szerk.) világította meg cirkumgalaktikus közeget, és bár a fény rengeteg információt segített kinyerni, csupán egy apró részét tette láthatóvá.
A friss kutatás során a csillagászok tágabb látószöget alkalmaztak, így a galaxis korongján túl 90 ezer fényévnyi terület is vizsgálhatóvá vált. Kiderült, hogy a semleges hidrogéngáz összekapcsolja az IRAS08-at egy még kisebb szomszédjával a kozmikus hálón keresztül. A csillagászok ionizált hidrogén és oxigén jelenlétét tapasztalták a galaxis határain túl.
Mindenhol jelen volt, bármerre is vizsgáltuk, ami egyszerre meglepő és izgalmas felfedezés volt
– mondta Nikole Nielsen, a Swinburne Egyetem asztrofizikusa és a tanulmány egyik szerzője.
Az intergalaktikus közegben az atomokat mindössze két dolog melegítheti: a távoli csillagfény vagy a más atomokkal való kölcsönhatás. A kutatók a spektrális adatok alapján vizsgálták a hidrogén, valamint az oxigén ionizációját és arra jutottak, hogy a gáz a vártnál magasabb hőmérsékletre melegedett fel – valószínű, hogy a galaxisok együttes hatásának következtében. A tanulmány szerint a felfedezés segíthet, hogy a saját galaxisunkat is jobban megismerjük. A tudósok emiatt úgy vélik, hogy a Tejútrendszer sokkal hosszabb lehet, mint gondoltuk, ezáltal pedig már most kapcsolatba léphetett az Andromédával.
Nagyon valószínű, hogy a Tejútrendszerünk és az Androméda cirkumgalaktikus közegei már most átfedik egymást
– tette hozzá Nielsen.