Idén szilveszterkor emberek milliárdjai várják türelmetlenül az új, remélhetőleg kevésbé nehéz évet. De most először nézzük meg, hogy a különféle újévi szokások honnan erednek!
Kezdetek
Az emberek évezredek óta minden új év hajnalán bulikat, fesztiválokat és vallási szertartásokat rendeznek. De nem mindig volt egyetértés az év kezdőpontját illetően. Négyezer évvel ezelőtt, az ókori Babilonban a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újholdat tekintették az előző és az új év közötti választóvonalnak.
Január 1-jét először i. e. 45-ben ünnepelték az új év kezdeteként, miután Julius Caesar átfogó változtatásokat hajtott végre a római naptárban. Az ókori rómaiak Janusnak, a kezdetek római istenének (akiről a januárt elnevezték) bemutatott áldozatokkal, valamint ajándékcserével és nagy partikkal ünnepelték ezt a napot.
Éjféli csók, de miért?
Párok milliói – és vadidegenek milliói – élfélkor szenvedélyes csókot váltanak. Rejtély, hogyan kezdődött ez a trend, bár azt tudjuk, hogy a csókok a római Saturnalia-fesztivál (amelyet decemberben tartottak) részét képezték, illetve Angliában és Németországban egykor úgy gondolták, hogy az éjféli csók szerencsét hoz.
Úgy tűnik, hogy a német bevándorlók népszerűsítették a pontban éjfélkor történő csókolózás ötletét a tengerentúlon is. A The New York Times 1863-ban a jelenségről így számolt be:
A szilveszter a németek körében nagyszerű időtöltés. Amint az utolsó [éjfél] ütés csendbe hallik, minden nagy és kicsi, fiatal és öreg, férfi és nő egymás karjaiba bújik, és szívből jövő csókok járnak körbe..."
Pezsgő
A sokáig az arisztokraták és a gazdag elit számára fenntartott pezsgő a 19. században kezdett széles körben elterjedni. Akkoriban az új palackozási technikák minden korábbinál megfizethetőbbé tették a bort. Ennek ellenére sok fogyasztónak nem volt elég pénze ahhoz, hogy rendszeresen fogyasszák. Ezért az eladók a pezsgőt nagy eseményekre szánt különleges élvezetként kezdték el forgalmazni.
Az újsághirdetések, különösen az olyan ünnepek közelében, mint a karácsony és az újév, a családi összejöveteleket pezsgővel társították"
– írta Kolleen M. Guy történész When Champagne Became French című könyvében.
Egy megfigyelő 1881-ben megjegyezte, hogy a pezsgő fokozott használata az ünnepi összejöveteleken egy bájos divat, amely kezd egyre gyakoribbá válni.
