Roberto Mancini alatt Olaszország már nem kapaszkodik a kiöregedő játékosokba, és az a bizonyos catenaccio is már rég a múlté.
Sose volt még akkora mélyponton Olaszország nemzeti válogatottja, mint amikor Gian Piero Ventura vezetésével még csak ki sem jutottak az előző világbajnokságra. Hatalmas feladatot vett a nyakába az egykori Torino-edző helyét átvevő Roberto Mancini. A csapat gerincét nagyrészt viszonylag idős játékosok alkották, akiknek zöme sosem volt olyan jó, hogy a képességei hiányát tapasztalattal tudja pótolni. Olyan neveknek kellett volna vinniük a csapatot a hátán, mint Parolo, Éder, Candreva vagy El Shaarawy, akik azért bőven távol voltak a korábbi kulcsjátékosoktól.
Éppen ezért meglepő, hogy az ő vezetésével mekkora feltámadást produkált a válogatott. Elsőként jutottak ki a 2021-re halasztott Európa-bajnokságra, mind a 10 meccsüket megnyerve, ami még úgy is nagy dolog, hogy nem kaptak kifejezetten erős csoportot. 10 meccsük alatt 37 gólt lőttek, mindössze 4-et szedtek be, ami meccsenkénti 3,7 rúgott, 0,4 kapott gól átlagban. Ha összevetjük a selejtező többi csapatával, a selejtezősorozat egyik legjobb és legoffenzívabb csapatát köszönhetjük Mancininak.
Passzpontosságban negyedikek lettek a mezőnyben 90%-al, mindössze a spanyolok, a németek, továbbá a világbajnok franciák előzték meg őket. Átlagos labdabirtoklásban harmadikok 65%-kal, a spanyolok voltak a legjobbak ebben is 70%-kal, mögöttük a franciák 68%-kal. A 10 Eb-selejtező során 205-ször lőttek kapura, ennél többször csak a spanyolok (227 lövés), a belgák és az oroszok (207-207) tüzeltek. Gólok tekintetében pedig az angolokkal osztozva a másodikok lettek a 40 gólt termelő belgák mögött.
UEFA
Ami érdekes, hogy egyéni teljesítményekben mindössze Jorginho emelkedett ki, 822 passzával a harmadik legtöbbet passzoló játékos lett a selejtezők során, viszont selejtezőbeli ellenfeleik két kapusa is a védési statisztikák élére került. Ez persze nem véletlen, ha azt nézzük, hogy 10 meccs alatt összesen 46 játékos kapott meghívót, amiből 35 pályára is lépett. Ha a kapusokat nem számoljuk, akkor 39 játékosból 33 játékos lépett pályára, rengetegen először. Agresszív fiatalításba kezdett Mancini, bátran játszatva olyan fiatal tehetségeket is, mint a mindössze még csak 20 éves Sandro Tonali, aki három meccsen is pályára lépett, legelső behívójakor pedig még a másodosztályban játszott.
A meccsek számában 10-zel vezet a 33 éves Bonucci, 9 meccsen játszott a 28 éves Jorginho, őket 8 meccsel követi a 23 éves Nicoló Barella, a 26 éves Federico Bernardeschi, 7 meccsen játszott továbbá a 27 éves Marco Verratti és a 26 éves Andrea Bellotti. Ők tekinthetőek talán a Mancini-csapat gerincének, mindössze egy van túl 30-on, Bellotti kivételével pedig mindegyikőjük nagy csapatnál játszik, Jorginho Európa-liga győztes, Barella Európa-liga döntőt, Verratti és Bonucci pedig Bajnokok Ligája-döntőt játszott.
A 6 meccses klubban mindössze Federico Chiesa, a Fiorentina még mindig csak 22 éves fiatal tehetsége van, a 33 éves Sirigu és a 21 éves csodagyerek Donnarumma 5-5 selejtezőn védtek, a 26 éves Emerson és a Roma 21 éves tehetsége, Nicoló Zaniolo játszott csak legalább 5 meccset, mindenki más kevesebbet. Szóval ha figyelembe vesszük, mennyire bő volt Mancini merítési lehetősége, az eredmények még lenyűgözőbbek. A 37 gólt összesen 19 játékos lőtte, a legtöbbet Bellotti, aki maga is 5-öt rúgott mindössze. Mancini képes volt úgy drasztikusan fiatalítani, hogy közben eredményes is maradt, ráadásul nem 1-2 zseni húzza a hátán a csapatot, közös a tehervállalás.
