A városligeti kolbászgyár egykor street food-egységként is működött.
A street food, vagyis az utcán kapható és fogyasztható ételek nem napjainkban terjedtek el. Már az ókortól fellelhetőek a piaci ételek utcán való árusítása. A városligeti kolbászgyár is kecsegtetett a múltban a street food hagyományával.
A városligeti árusok már a 19. század végén kínálták az utcán az ennivalót, ez 1860-ban kerül említésre először egy szatírikus hetilapban, a Borsszem Jankóban. Az akkor kedvelt street food ételek a kifli és a perec voltak. Deák Ferenc szeretett helyben perecet venni. Az 1866-ban megnyitott Állatkertben etette meg vele Kristófot, az állatkert medvéjét.
A 19. század végén a ligetben a lacikonyha volt igen népszerű. Ez sátorban vagy szabad ég alatt kihelyezett alkalmi főzőhelyeket jelentett. A polgárok nyárson sütötték a húst és söröshordókból csapolták az italt.
Ős-Buda szórakoztatónegyed és kolbászgyár, 1900.
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Már egy 1869-es korabeli újságrajzon is feltűnt a kolbász mint street food. Az 1896-ban nyílt Ős-Budavára volt az a szórakoztatóegység, amely kolbászt és pilseni sört kínált, ám a negyed egy kolbászgyárt is tartalmazott.
A 20. századra néhány korlátozás miatt a street food lelőhelyei a pavilonok és a bódék lettek. 1925-től vette kezdetét a Budapesti Nemzetközi Vásár, melyet évenként rendeztek meg, s amely által igen elterjedt lett a street food. Sok új utcai étel és ital született az évek során, 1960-tól pedig megjelentek a szocialista utcai eledelek is.
Az illegális mozgóárusok házi készítésű termékeikkel kecsegtették a városi embereket a Városligetben. A nagyvárosiak szerettek tőlük vásárolni, mert friss, vidéki élelmiszereket árultak.
A fagylalt- és kávébódék emellett kihagyhatatlan részei voltak a ligeti sétáknak. Ma már nem árusítanak street foodot a ligetben, de az új pavilonok feléleszthetik ezt a hagyományt.
(Forrás: Múlt-kor)
