Egy újabb gyerekkori álom tört most össze.
Ki ne ismerné a mindenki gyerekkorát végigkísérő köretet, a rizibizit? Generációk étkezéseit kísérte – és mai napig kíséri – végig, az általános iskolától kezdve a vasárnapi családi ebédekig. A menzákon szökőévente egyszer kerülhetett más a rántott hús mellé, és családanyák milliót menthette már meg, ha gyorsan kellett valamit az asztalra rakni.
Rizs és pár szem borsó, a tökéletes recept. Általában túl száraz, borsót pedig csak nyomokban tartalmaz, de a miénk – vagy legalábbis gondolhatnánk.
A rizibizi ugyanis eredetileg Olaszországban készült étel, és közel sem valami mellé fogyasztják. Tény, hogy a magyar konyha úgy honosította köretként, hogy már-már saját receptnek tekinthető, a rizsen és a borsón kívül azonban semmi nem egyezik az olaszok változatával.
A mediterrán országban egyfajta előételként, sűrű rizottóféleségként fogyasztják, rengeteg zöldséggel. Nem lehet teljesen a rizottóhoz hasonlítani, szimplán egy egyszerű egytálétel, akár egy sűrű leves.
Az olaszul risi e bisi (rizs és borsó) egyik jellegzetessége, hogy házi, piacon vásárolt friss, zsenge borsóból készül, amit Olaszországban termesztenek.
Ahogy a neve is elárulja, az eredeti recept nem tartalmaz mást csak rizst és borsót, de a húskedvelők nyugodtan rakhatnak bele kockára vágott szalonnát is, illetve hagymával és petrezselyemmel is kiegészíthetik. Elrontani nem fogja.
Az eredeti rizibizi szalonnával
Az interneten rengeteg recept megtalálható az eredeti, olasz rizibiziről, de nem valószínű, hogy felvenné a versenyt a sajátosan értelmezett magyar társával.
