Az éjszaka, amikor eljött az ördög – a devoni rejtély

Vajon az ördög hagyott patanyomokat Devonban 167 évvel ezelőtt?


Hasonló természet feletti vagy megmagyarázhatatlan történetekről már sokszor beszámoltak szerte világon, de egyik sem volt olyan nagyszabású, mint amit Devonban 1855. február 8-án éjszaka, a lezúduló heves havazás után tapasztaltak.

Minden egyes pataszerű nyom négy hüvelyk hosszú (10 cm) és három hüvelyk (7,6 cm) széles volt, a lépések pedig egymástól nyolc (20,3 cm ) és 16 (40,6 cm) hüvelyk között helyezkedtek el. Ezért úgy tűnt, hogy valamiféle kétlábú lény hagyta őket maga után.

Az egyik nyomsorozat állítólag áthidalta az Exe folyót, és a túloldalon úgy folytatódott, mintha a lény a vízen sétált volna át, sokan pedig a háztetőkön is észlelték. Mindez hat óra leforgása alatt történt, ami azt jelentette, hogy az elkövetőnek óránként akár több, mint 27 km/h sebességgel kellett mozognia.

A jelenség mintegy 40-100 mérföld (60-160 km) távolságon belül észlelhető volt

Pinterest

A lábnyomokat pedig azért nevezték el a későbbiekben az ördög patáinak, mert egyes vallási vezetők azt sugallták, hogy ezek a jelek nem lehetnek más, mint a Sátán nyomai, aki a vidéket járja, hogy bűnösöket keressen. Természetesen az idők folyamán számos elmélet született az eset magyarázatára, és az ügy valódiságának egyes aspektusait is alaposan megkérdőjelezték. Az indoklások között szerepeltek szökött kenguruk, borzok, hattyúk, vidrák, sőt, még egy hőlégballonról leszakadt kötél is. A legutóbbit azonban a szkeptikusok megvétózták, miszerint a léggömb nem hagyott volna ehhez hasonló nyomokat, és a kötelek valószínűleg fennakadtak volna a fákon.

Az emberek mindezek után várták, hogy a következő napokban újra visszatérnek-e a rejtélyes lábnyomok, de nem így lett. Néhány nap múlva a hír eljutott az országos sajtóba, többek között a The Times és az Illustrated News című lapokba, amelyek további beszámolókat hoztak nyilvánosságra az esettel kapcsolatban.

Azonban lehet, hogy nem ez volt az első. Ugyanis számos hasonló lenyomat észleléséről számoltak be a világ különböző pontjairól. 1840 májusában a James Clark Ross vezette Kerguelen-szigetre indult expedíció egyik kutatócsoportja arról számolt be, hogy hasonló patanyomokat találtak a hóban. A nyomokat addig követték, amíg el nem tűntek a sziklás talajon. Szintén 1840-ben a The Times március 14-i számában jelent meg egy történet, amely arról szólt, hogy a skóciai Glenorchy térségében a magas hegyek között találtak hasonszőrű nyomokat.

De természetesen az eset rejtélye sokak ellenszenvét váltotta ki. Így egyes beszámolók szerint az eset egyáltalán nem is történt meg, mások szerint pedig egy óriási átverés volt, sokan pedig egyetlen magyarázatnak a lovakat tartották. Míg egy további elmélet szerint a havon átugró egerek és patkányok hagyták a furcsa nyomokat.

Ám bármi is legyen az igazság, a történet szilárdan beivódott Devon néphagyományába, és világszerte rendkívül ismert.

(devonlive)


A figyelmetekbe ajánljuk