Kör. Háromszög. Négyzet.



A pénz hatalma

A koreai sikersorozat nagyon véres és nagyon idegőrlő, ennek ellenére – szerencsére – a karakterek viszik el a show-t, ó, de még mennyire! Na, de kezdődjön az ismertető!

A világ nagy részén a pénz egyenlő a túléléssel. A leggazdagabbakat leszámítva a kapitalista országokban élő embereknek a pénzkereseti képességük alapján kell megtervezniük az életüket:

hogyan tudják képességeiket profitra váltani, milyen munkakörökben van a legjobb kereseti lehetőségük, mennyi pénzre van szükségük az életvitelük és szeretteik fenntartásához?

Egy bizonyos ponton mindenki mérlegelte már, hogy mit hajlandó megtenni a pénzért, és a válasz erre a kérdésre valójában attól függ, hogy mennyire vagyunk kétségbeesettek. Nem elképzelhetetlen, hogy valaki hajlandó lenne fizikai sérüléseket és hatalmas kockázatot vállalni azért a lehetőségért, hogy soha többé ne kelljen aggódnia a pénz miatt. Igen, most a kanapénkon ülve, miközben egy puha takaró ölel át minket könnyen vonjuk meg a vállunkat, hogy na persze a pénz ennyit nem ér, de sajnos nem tudhatjuk, hogy élet-halál helyzetben mit hozna ki belőlünk egy ilyen fajta megmérettetés, „játék", mint ami ebben a sorozatban van.

A Netflix új meglepetéssikere, a Squid Game (Nyerd meg az életed) ezt a felvetést használja fel és nyomja minden erejével az arcunkba, folyamatosan arra késztetve minket, hogy képzeljük magunkat ebbe a helyzetbe.

Miről szól?

A történet az egyik főszereplő, Seong Gi-hun (Lee Jung-jae) életének ismertetésével kezdődik. A férfi sofőrként dolgozik és súlyos szerencsejáték-függő, aki a betegeskedő édesanyjával él, és minden erejével azért küzd, hogy anyagilag támogatni tudja a lányát. De sehogy sem jön össze neki. Egy nap azonban egy titokzatos illető felajánlja neki, hogy játsszon egyszerűnek, már-már bugyutának vélt gyerekkori játékokat és fogadjanak. Aki nyer az busás pénzjutalomban részesül. Persze a későbbieknek kiderül, hogy ez az ajánlat, több mint 450 másik kétségbeesett embernek is szólt, akiket hasonló módszerekkel csalogattak be egy brutális élet-halál versenybe, ahol 45,6 milliárd koreai von, azaz körülbelül 12 milliárd forint a tét.

Kör, háromszög, négyzet

Netflix

Egy Battle Royale vagy egy Éhezők viadala-típusú történet, ahol az emberek kénytelenek egymást megölni a szabadságért és az erőforrásokért nem újdonság. „Láttunk már ilyet" – gondolhatnánk.

De a Squid Game még így is sajátos marad. Egyrészt a különösen kegyetlen előzményekkel és az élet-halál forgatókönyvek körüli állandó feszültséggel, másrészt azzal, hogy sokszor a karakterek döntéseire összpontosít, amikor a túlélés és az emberség között kell választaniuk.

A stilizált túlélőjátékok kezdeti abszurditása ellenére a Squid Game kulturális kontextusa, motivációi és személyes konfliktusai megdöbbentően valósághűek, ezért nagy taps Hwang Dong-hyuknak, a sorozat írójának és egyben rendezőjének is.

A sorozat minden egyes játékosának nyomós oka van arra, hogy a lehetséges nyereményt a saját élete fölé helyezze. A sorozat főszereplője, Seong Gi-hun (aki már fentebb említésre került) egy kisebb vagyonnal tartozik a helyi uzsorásoknak és kétszer annyival a banknak, ennek ellenére idős édesanyjáról és 10 éves lányáról szeretne gondoskodni. Gyerekkori barátja, Cho Sang-woo (Park Hae-soo) befektetési bankár, aki pénzt lop az ügyfeleitől. Kang Sae-byeok (Jung Ho-yeon) pedig egy észak-koreai disszidens, akinek házra van szüksége, hogy testvérét kihozza az árvaházból. A karakterek között vannak még nyilvánvalóan jófiúk és gengszterek, de mindegyiküknek elég meggyőző háttértörténete van ahhoz, hogy megmagyarázzák, miért hagyták magukat egyáltalán belecsábítani a játékba.

S éppen ezért az emberben fel sem merül, hogy ugyan miért csinálják ezt. A saját bőrünkön érezzük, hogy nincs más választásuk.

IMDB

Bár egy tisztességes méretű mellékszál követi Hwang Joon-ho nyomozó (Wi Ha-joon) próbálkozásait, aki próbálja kideríteni, ki irányítja a versenyt, ám maga a játék sokkal meggyőzőbb, mint a mögötte álló mechanizmus. A titkok végül nem jelentenek többet annál, mint amit a játékosok és a nézők megtudnak, miközben végignézik a történetet. A magyarázat közel sem olyan összetett, mint amire gondolnánk. Az „utazás" sokkal lebilincselőbb, hiszen a játékmesterek manipulációja a játékosokkal szemben, és a játékosok egymás közti manipulálása mindvégig éberen tartja a nézőt.

A sorozat azért is sikeres, mert kétdimenziós karaktereket teremt, és tiszteletben tartja minden döntésüket, amikor segítenek vagy éppenséggel ártanak másoknak, megőrzik emberségüket vagy feláldozzák mindazt a pénzért. Míg a játék maga egy példázat, a karakterek teljes mértékben, empatikusan emberek. S még a leggonoszabb karakterek esetleges halálánál sem könnyebbül meg a néző.

S, ha már a karaktereknél járunk mindenféle „igényt" kielégít a Squid Game, ami egy jó sorozatnál elengedhetetlen. Van kit szeretni, van kit utálni és van, akit megfojtanánk annyira idegesítő. De ez így kerek.

A Squid Game-t nézni sokszor kényelmetlen, borzasztóan idegőrlő és megdöbbentő, de furcsa módón ezek azok, ami miatt igazán érdemes megnézni.

A figyelmetekbe ajánljuk