Nicolas Lichtle rövidfilmjét, az á la fin…-t visszafogott zenével látta el. A szürreális alkotás földöntúli hangulatával mutatja be a 2020-as, krízesekkel teli évet.
à la fin…
A finom vonalú animáció több sorozaton át mutatja be azt az életérzést, amit a koronavírus-járványra adtak az emberek. Ezek hangukatok futótűzhoz hasonlóan söpörtek végig a bolygón, és közben arra is rájöttünk, hogy a technológia végérvényesen betolakodott az életünkbe.
„Ez egyben önelemzés pillanata is volt, nagyon intim, hiszen apró mozzanatokat mutat be, amiben költészet, abszurditás és néha szürrealizmus is megjelenik"
– teszi hozzá Lichtle.
Nagyon sok névtelen karakter arcát rejti egy növény, digitális eszköz vagy szövetmaszk. Ők mindannyian valamilyen hétköznapi, esetleg bizarr feladatot végeznek, amivel az alkotó kritikát akart megfogalmazni jelenlegi világunkról.
Egy igénytelen férfi fut egy futópadon, mialatt a mellette lévő alak fertőtlenítőszert fecskendez rá, egy figura egy bowling-golyó fejjel kiabál egy megafonba, miközben a tekékhez szól, két nő boldogan integet a távoli Földnek, ami lángra lobbant.
Lichtle Párizsban él és egy kiterjedt filmes kollekció található az oldalán. Projektjeit Vimeo-csatornáján követhetjük.
Forrás: Colossal
