A régészek nemrég Lengyelországban egy „vámpír" temetkezési példáját tárták fel: a holttest nyakán sarló volt, hogy megakadályozza a sírból való feltámadását. De nem ez volt az egyetlen módja az élőhalottak megállításának.
Az emberek számos módot kiötöltek arra vonatkozóan, hogy az élőhalottak ne kínozhassák őket. Egy másik módszer szerint követ vagy téglát tettek a szájukba – számol be róla a Science Alert. Íme két példa a régészek által feltárt vámpír temetkezésekre, szakértői kommentárokkal.
A Nachzehrer vámpír megállításának módszere
Az egyik esetben egy női holttestet tártak fel egy 16. századi olasz sírban Lazzaretto Nuovóban, Velencétől mintegy 3 kilométerre. A nőt – akit a tudósok Carmilla becenévre kereszteltek − egy téglával a szájában találták meg egy tömegsírban. Meg kell hagyni, elég bizarr rituálé.
A nő a bubópestis halálos járványa idején halt meg. Vajon mi lehet annak a magyarázata, hogy egy halálos betegségben szenvedő ember testét manipulálja? Ezt a kérdést tette fel Matteo Borrini, a liverpooli John Moore Egyetem törvényszéki antropológia főelőadója is, az ásatás vezető tudósa.
Koponya téglával a szájában
Borrini gondos törvényszéki vizsgálatot végzett, hogy megértse, mi történhetett. Arra jutott, hogy a nőt valószínűleg Nachzehrernek, a régi európai folklórban szereplő vámpírfajtának gondolták.
A hagyomány szerint voltak olyan testek, melyek valamilyen démoni hatás fogságába kerültek, és a pestis terjesztéséért feleltek
− írta le Borrini. A szájba helyezett tégla megakadályozhatta, hogy a Nachzehrer kirágja magát, és így megvédte az élőket a betegségtől. A tudós azt is kimutatta, hogy a tömegsírt Carmilla eltemetése után újra megnyitották. Mivel ekkor a teste valószínűleg még nem bomlott el teljesen, a sírásók azt feltételezhették, hogy megszállta valami, és a szájába helyezték a téglát.
Egy kő, hogy a lélek ne terjessze a betegséget
Fotó: Profimédia / David Pickel / Stanford University
Az Arizonai Egyetem és a Stanford Egyetem kutatói egy másik példát is találtak egy gyermektemetőben, az olaszországi Teverinában található Poggio Gramignano ókori római villa területén: egy körülbelül 10 éves gyermeket, akit az 5. században temettek el a halálos maláriajárvány idején. Az ő szájába is egy követ helyeztek.
Jordan Wilson, a Villa Romana di Poggio Gramignano régészeti projekt vezető bioarcheológusa szerint a kő valószínűleg azért volt ott, hogy megakadályozza a gyermek lelkének be- vagy kilépését a testből:
Van egy nagyon ősi elképzelés arról, hogy a lélegzet az élethez és a lélekhez kapcsolódik, a száj pedig egyfajta kapu, amelyen keresztül a lélek kilép a halál után.
A kő megakadályozta, hogy a halott terjessze a betegséget, de az is lehet, hogy így védték meg őt a boszorkányoktól, akik a hiedelmek szerint képesek feltámasztani a gyermekeket a halálból, és felhasználni a lelküket.
A vámpírok, mint a betegségek terjesztői
A vámpír-mítoszok évszázadok óta kísérik az emberek halálát. Módot adtak az akkori ismeretekkel megmagyarázhatatlan dolgok megértésére, mint a járványok kitörése során bekövetkezett rejtélyes halálesetek. A hiedelmek alapján vámpírok először a családtagokra kezdenek vadászni, aztán a szomszédokra, majd az összes többi falubelire. Ez a klasszikus mintája egy fertőző betegségnek.
Az elképzelés, hogy a halottak feltámadhatnak a sírból, vagy a halálon túl tovább gyötörhetik az élőket szinte minden kultúrában jelen van, ősi eredetű.
