IMDb
augusztus 02., 2026  ●  Kultúra

Egész életében nevettek rajta, végül sírkő sem jutott Schlitzie-nek

Egy apró termetű ember áll a porondon, bő ruhát és hosszú szoknyát visel, a közönség pedig szájtátva bámulja. Mindeközben ő mosolyog, integet, néhány egyszerű szót ismételget. Ő Schlitzie, akiből előbb cirkuszi látványosság, majd a korai hollywoodi aranykor egyik legkülönlegesebb szereplője lett. A hírnév azonban egy olyan kiszolgáltatott életet rejtegetett, amelyet olvasva könnyen megszakad a szívünk.

Schlitzie  aki több forrás szerint Simon Metz néven született  gyermekkoráról alig tudni valamit. Valószínűleg az 1900-as évek elején látta meg a napvilágot, születésétől fogva mikrocefáliában szenvedett, vagyis a koponyája és az agya a megszokottnál jóval kisebb volt.

Állapota súlyos értelmi fogyatékossággal járt, ezért egész életében mások gondoskodására szorult. Egyes korabeli beszámolók szerint szülei szégyellték, később pedig egy vándorcirkuszhoz került. Hogy pontosan miként, arra nincs hiteles bizonyíték, de ettől kezdve a cirkusz lett az egyetlen otthona.

A század eleji Amerikában a mutatványos társulatok úgynevezett „freak show”-kat működtettek, ahol veleszületett rendellenességgel élő embereket állítottak közönség elé. Schlitzie évtizedeken át ilyen, polgárpukkasztónak szánt előadások sztárjaként szerepelt. Őt magát „Pinheadként”, vagyis „Tűfejűként” hirdették a plakátokon.
Ártatlan lélek egy meghökkentő külső mögött

A plakátokon gyakran sértő nevekkel illették, haját úgy vágták, hogy még feltűnőbbnek tűnjön a fejformája, sokszor női ruhába öltöztették. Ez utóbbinak részben gyakorlati oka is lehetett: a bő ruhák megkönnyítették a gondozását, mivel önállóan a mindennapi tevékenységeket sem tudta ellátni.

Akik együtt dolgoztak vele, egészen más emberként emlékeztek rá. Vidám, játékos személyiség volt, könnyen nevetett, szeretett énekelni és utánozni másokat. Többen családtagként tekintettek rá, és megvédték, amikor a nézők gúnyolni kezdték. Saját döntéseket azonban aligha hozhatott: egyik társulattól a másikhoz adták tovább, miközben a fellépéseiből származó bevételek felett mindig mások rendelkeztek.

Végül 1932-ben Tod Browning Freaks (Szörnyszülöttek) című filmje tette világhírűvé.
Tod Browning Freaks (Szörnyszülöttek) című filmjének plakátja
Fotó: IMDb
Élete legszebb időszaka

A rendező maga is dolgozott korábban cirkuszban, ezért a film a korábbi alkotásoknál jóval empatikusabban mutatta be a mutatványosok világát. A bemutató idején azonban a közönség döbbenten fogadta: több jelenetet kivágtak, Nagy-Britanniában pedig évtizedekre be is tiltották. Csak jóval később vált kultuszfilmmé, Schlitzie alakja pedig filmtörténeti ikonná.

A férfi életének legboldogabb időszaka akkor kezdődött el, amikor George Surtees állatidomár hivatalosan is gyámsága alá vette. Évtizedeken át gondoskodott róla, Schlitzie pedig először élhette át, milyen érzés egy stabil, szerető környezethez tartozni. Amikor Surtees 1965-ben meghalt, minden összeomlott: a férfit egy elmegyógyintézetbe vitték, ahol gyorsan depresszióba zuhant. Végül egy régi cirkuszi ismerős felismerte, és elérte, hogy ismét visszatérhessen a porondra. Az orvosok akkor már csak néhány hónapot jósoltak neki, ő azonban még évekig fellépett.

Évtizedekkel később kapta csak meg a végső nyugalmát

Schlitzie 1971-ben, hörgőgyulladás szövődményeiben halt meg. Annak ellenére, hogy egész életében ezrek fizettek azért, hogy láthassák, szinte semmilyen vagyona nem maradt, sírját pedig sokáig még fejfa sem jelölte.

2007-ben egy rajongó kezdeményezésére pénzgyűjtés indult, a sírjára pedig 2008-ban került méltó sírkő.

 

Nyitókép: Schlitzie, azaz Simon Metz  / IMDb

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!